Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

Amikor 1914. április 4-i ülésén odakerül a választmány elé a debreceni közművelődési egyesület gondolata, ugyanakkor egy névtelen köri tag írásában azt javasolja, hogy tegyen a kör kellő lépéseket Debrecen sz. kir. városi jogának 1915-ben mint kétszázados jubiláris esztendőben való megünneplésére. Az indítványtevő az ünneplésnek négy módját ajánlja a kör figyelmébe. Úgymint: 1. a város magánlevéltárának megnyitását a történetírás előtt; 2. a magánlevéltárban lévő közérdekű oklevelek közzétételét; 3. a város monográfiáinak megíratását és 4. a város kétszáz éves fejlődésének bemutatása végett művelődéstörténeti kiállítás rendezését. A választmány egyhangúlag elfogadja az indítványt. S a kérdés felszínen tartására, egyben az ünneplés programjának részletes kidolgozására bizottságot küld ki, amelynek tagjai: Géresi Kálmán elnöklete alatt Boldizsár Kálmán, Csűrös Ferenc, Kardos Albert, Löfkovits Artúr, Márk Endre és Zoltai Lajos. Majd ismételten fölhívja a város figyelmét az ügyre és ezzel kapcsolatban a közművelődési ház sürgős létesítésére. Tehát - mint látjuk - a közművelődési házért való harcát ebben az évadban sem adja fel a kör. Hogy adná föl, hiszen c célra a város olyan 111 500 koronát kezel, amely az ő 2000 koronás alapítványát is magában foglalja. De - bizonyára a Kossuth-szobor valóra váltásától is buzdítva - nem mond le a kör másik kedvenc tervéről: az AranyPetőfi-szoborról sem. Sőt e szobor javára összesen 1910 korona 96 fillért gyűjt össze az 1913. év végéig. És - ami a legfontosabb - tervei közepette nem feledkezik meg a kör azokról az állandó kötelességeiről sem, amelyeket pályázatai, a Csokonai-kultusz, -könyv- és -ereklyetára, az írók, az irodalom és az általános művelődés kézzelfogható istápolása támasztanak vele szemben. Pedig az ország gazdasági viszonyai napról napra rosszabbodnak s ezt megérzi mindenki. Az ez évadbcli Löfkovits-pályázatot - mint már röviden jeleztük - a mai társadalmi életből vett, akár érzelmes, akár humoros költői életképre hirdetik meg. Beérkezik erre a pályatételrc 20 pályamű, de közülük egyik sem érdemli meg az egész pályadíjat. Csupán 50-50 korona jutalmat nyer Szabados Ede A szegények muzsikája és Kosáryné Réz Lola A papagáj című költeménye. Az egész pályadíjból fönnmaradó 200 koronát a választmány új pályázat kiírására használja fel. Pályázatot hirdet jelzett összegből 1914. december 15-i határidővel a debreceni könyvkötő mesterség történetének megírására, fő tekintettel a XVIII. századra. Löfkovits fölajánlotta 300 koronát pedig 1914. október 31-i határidővel egy terjedelmesebb költői elbeszélésre tűzi ki, melynek háttere az alföldi népélet, közelebbről a pusztai pásztorélet. A Kazinczy-pályázat sem hoz kedvező eredményt ebben az évadban. Három tételnek a díjáért: 660 koronáért mindössze négy munka versenyez. De e négy műből is csak egy jutalmazható második díjjal, 12 arannyal: Boruzs Lajos hittanhallgató Debrecen és a Mondolat-pör című irodalomtörténeti dolgozata. A jutalmazott dolgozat bírálói: Géresi, Kardos Albert és Pápay József. 197