Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)
meth Károly teológus pedig a gyengélkedő Oláh Gábor egyik versét, A tenger asszonyát. Az ülésen, mely a Kollégium dísztermében zajlik le, három tagú küldöttséggel képviselteti magát a nyíregyházi Bessenyei Kör. 1912. január 17-én a Városháza nagytermében műsorra kerülnek Prőhle Vilmostól a Nagy Szulejman, mint költő és költőbarát című értekezése, Jókay Lajostól A púpos című elbeszélés és Tóth Árpádtól néhány új vers. 1 " 1912. február 17-én ugyanott Géresi Kálmán megnyitójával, Kemény Lajos színész Oláh Gábor Az embernek fia című drámája rövid ismertetésével s egypár jelenete felolvasásával, Szabados Ede Bodóék című verses elbeszélésével, Gyökössy Endre néhány versével és Nagy Vilmos Női mozgó-fényképek című tárcájával szerepel. Végül 1912. március 27-én a Royalban Kardos Albert jelentést tesz a Telegdi-pályázat eredményéről. Zilahy Gyula Géczy Istvánról beszél, s részleteket ad elő Géczy A nemzetes asszony című vígjátékából, Szávay Gyula és Szávay Zoltán több versét s a két Szávay közt Vándor Iván Mari Anni című regényrészletét viszi közönség elé. Este barátságos összejövetel a Royalban. Egyéb ünnepi jellegű eseménye az évadnak az, amikor Kenézy Gyula a kör nevében a közgyűlésen üdvözli Géresi Kálmánt 70. életéve alkalmából. Kenézynck ezt a meleg szeretettől és tisztelettől áthatott beszédét Pap Károly indítványára jegyzőkönyvbe iktatja a közgyűlés és az évi jelentéssel együtt kinyomatja. Ami a mások ünnepélyeiben vagy ünnepi jellegű eseményeiben való részvételt illeti, a kör képviselteti magát ebben az évadban a Kisfaludy Károly emlékének szentelt téti ünnepen (1911. október 29-én) a Petőfi család budapesti síremlékének ugyanaz'" „A Csokonai Kör tegnap tartotta ez évi felolvasó ülését, a városháza nagytermében. Hallgatóság nemigen volt, de azért mégis megtartódott az ülés. Hiába, Nagy Szulejmánnal nemigen lehet ma már közönséget csalogatni felolvasó ülésekre, a mi közönségünk is túl van már, hála istennek, azon, hogy tanáros szárazságú és frazeológiájú értekezések végigszenvedésével akarjon tanúbizonyságot tenni az irodalom szent ügye iránti fogékonyságáról. A felolvasó ülés első pontja volt a Nagy Szulejmánról szóló értekezés, melyet dr. Prőhle Vilmos olvasott fel. Az értekezés kétségkívül értékes és komoly mű, ha mindjárt nem is izgalmasan érdekes. (...) Hanem mi köze mindehhez Ady Endrének, meg Ignotusnak, kérem szeretettel? Valóban elszomorító kultúrtény, hogy manapság még csak a legtávolabb fekvő témájú, legszürkébb értekezésbe is tendenciózusan belevonják az értekező tanár urak az ún. »nyugatos« irodalom ellen való fejcsóválásaikat! Istenem, milyen szép társasjáték ez: az egyik tanár úr felolvas, a többi meg, aki hallgatja, boldogan biccent a fejével, amikor a »modernek« elleni kirohanás következik. De hát - tán felesleges publikumot is odaseregíteni, elvégezhetnék a professzor urak egymás közt is. A publikum irodalomszerető része úgyis jobban tudja, mert érzi, hogy ki a különb legény, a lehetetlen esztétikán pepecselő tanár urak, vagy Ady Endre?" (A Csokonai Körben felolvasnak. Már megint baj van a modernekkel. Debreczeni Nagy Újság, 1912. január 18.) Az újság ugyanezen számában egy másik, szintén névtelenül megjelenő cikk arról ír, hogy a kör „nem képes olyan működést kifejteni, mely magához kapcsolja a város közönségét". 187
