Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

köszöntőjét, s vázolja röviden a Nyugatnak az irodalmi szabadságot minden vonalon érvényesíteni akaró programját. Mire Kardos Albert megjegyzi, hogyha minden szónoklata után ily gyönyörű riposzt következnék, ezután kizárólag a szónoki pályára adná magát. Utána Géresi szólal föl nemesen és Ignotust éltetve. Majd Ady Endre jelenti ki, hogy mindenha nagyobb megértést talált a ma 40 évesnél idősebb, mint a közvetlen előtte szomszédos nemzedék tagjai közt. S ama idősebb nemzedék nemes és tudós tagjára: Géresirc üríti poharát. Jászi Viktor úgy köszönti a nyugafistákat, mint „bolond magyarok "-at, akik kerékpáron verejtékkel másszák Magyarország modernizálásának meredek hegyoldalát, ahelyett, hogy államilag szubvencionált kényelmes omnibuszokon húzatnák magukat csendesen. Végül Kuthy Sándor Osvát Ernőt élteti. S a kedélyes társaság Kardos Albert meghívására a Kereskedelmi Csarnokba vonul át pezsgőzésre. Másnap október 24-én délelőtt 11 órai kezdettel mutatkozik be a Nyugat a nagyközönség előtt a Royal Szálló dísztermében.

m Ez alkalommal Géresi megnyitóbeszédet mond s ebben a magyar iszap megtermékenyítőiként mutatja be és üdvözli a Nyugat szereplő tagjait. Ignotus a Nyugat irányát ismerteti. Tóth Árpád A parkban, Kisvendéglőben, Szobák és Eátomás című verseit, Móricz Zsigmond Márkus című novelláját olvassa föl. S Ady Endre pedig költeményeit tolmácsolja, melyek közül azonban csak a Fehér lyány virágkezei címűt tudjuk megnevezni.

119 A matiné erkölcsi sikere elég szép. A mérsékelt számmal egybegyűlt közönség

120 - Tóth Árpád egy levélbeli nyilatkozata 118 Vö.: Oláh Gábor: Naplók. Szcrk., jegyz., utószó Lakncr Lajos. Debrecen, 2002. 149. 119 A korabeli újságok csak ezt az egy verset említik, mely a Debreczeni Független Újságban (október 26.) Virág-kezek a fejemen címmel jelent meg. A Dcbreczcn október 27-én két másik Ac/y-versct közöl, az Őszben van a sziget és a Észak és Dél (kötetben: Északi ember vagyok) címűeket. 12u „Az esti vonattal több lelkes fiatalember érkezett Debrecenbe. (...) Mi nem akarjuk dicsérni Debrecent! Ellenkezőleg, Debrecennek olyan vendegeiről emlékezünk meg, akik velünk nem mindig haladtak és haladnak egy úton, de azért jó magyarok. Lelkes magyarok ők, mert sok tekintetben visszamaradt nemzetünket előbbre akarják vinni. A hiúság és az önerő túlbecsülésének mocsarából ki akarják emelni. Szájaskodás helyett tettekre akarják ébreszteni ezt a nemzetet, amely puskapor-lövöldözés dolgában nem fukarabb, mint ama bizonyos nagyidai cigányok. Többször szokatlan, máskor bántóan éles ezeknek a lelkes ifjú testvéreinknek a hangja, de az érzelmeknek ezen változó hullámzása mind hazájuk, nemzetük szeretetének tengeréből származik! Tehát, ha hullámaikba nem is vetjük magunkat, ha hullámaiktól elragadtatni nem is engedjük magunkat, az ifjú úttörők szeretetünkre, nagyrabecsülésünkre érdemesek. Úgy lehet, a jövő igazolni fogja hitvallásukat, midőn a lomhán szunnyadó nemzet tcspcteg lelkébe új hangokat, új érzéseket, új törekvéseket, új eszményeket igyekeztek és igyekeznek beoltani ifjú erővel és gyönyörű szép hittel? Azért a legnagyobb szeretettel üdvözöljük őket, az »őrvárosban« (...) ragyogó fényes oszlopait a jövendőnek!" (Móricz Pál: A Nyugat írói Debrecenben. Dcbreczen, 1909. október 24.) 175