Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)
És mit válaszol erre a kör védelmére kelő Kardos Albert? Azt, hogy Farkas Imre és Dóczy József, sőt annak idején talán Szabolcska Mihály sem részesültek különb támogatásban, hogy maga az öt költő teljesen megelégedett a kör gyámolításával - s végül, hogy a kör anyagi erejéből nem futja többre. 78 A maga szempontjából Món'cznak is, Kardosnak is igaza van. Móricz irodalmi oldaláról nézi a dolgot s erről az oldalról kétségkívül szűkkeblűségnek hat olyan íróknak kölcsönpénzzel támogatása, minők a Bokréta tagjai. Hiszen a Bokréta tagjaiban - főleg pedig a társai közül tekintélyesen kiemelkedő Oláh Gáborban - decentralizációs törekvése oszlopait üdvözölheti a kör. Viszont Kardos Albert az anyagi gazdálkodás szemszögéből veszi a kérdést - s a kör pénzének, mint közvagyonnak, okosan számító, de becsületes kezelésén keresztül a kör életerejét és jövőjét védi. A Bokréta tagjainak csatlakozása már azért is értékes az évad decentralizációs törekvése számára, mert kárpótolja a kört a Telegdi-pályázat közepes sikeréért. A kitűzött határidőig 10 pályamű érkezik be a pályázatra. A pályaművek megbírálására Géresi Kálmán elnöklete alatt, Kardos Albertet, Szávay Gyulát, Ferenczy Gyulát és Makó Lajost küldik ki. A megszabott feltételeknek a pályaművek csak részben felelnek meg. A bíráló bizottság azonban két olyan pályaművet is talál, melyekben viszonylag véve költői érték rejlik s amelyek színpadi hatást is ígérnek. E két pályamű közt megosztja a 800 korona pályadíjat. Az egyik Enyingi Török Bálint - szerzője Szathmáry Zoltán. A másik Gábor diák - szerzője ifj. Vályi Nagy Gusztáv. Az összeköttetés tekintetében a kör újabb eredményt ér cl. Említettük, hogy az Országos Irodalmi Szövetségbe belép. A szövetség fölhívja a maga képviselőjének megnevezésére s a 40 korona tagsági díj beküldésére. A választmány a szövetségbe Kardos Albertet küldi ki a maga képviselőjéül. Alighogy kiküldi, nemsokára az Országos Magyar Szövetség ír át hozzá. Az ő támogatását kéri debreceni fiókja megalakításához. Különösen egy irodalmi felolvasó este rendezését óhajtja, melynek keretében alkalmuk nyílnék a bemutatkozásra és céljuk kifejtésérc. A választmány örömmel teljesíti a szövetség kívánságát, hiszen ezzel megint csak decentralizációs törekvésén segít: azt szélesítheti ki nemzeti társadalmi irányban. Az Országos Magyar Szövetség célja ugyanis kétféle. Először a veszélyben lévő s a végeken és nemzetiségek között lakó ni a sajtosbolt szagú társulatnak okosan, hangzatosan üzérkedő cégérét, amelynek ilyen eljárását semmi esetre sem helyeselhetjük. Mert vagy kiadták volna a társaság nevével és költségével a művet, melynek megjelenése sikeréből, dicsőségéből ekkor jogosan kértek volna részt; ámde midőn csupán kölcsönpénz nyújtásával könnyítettek a poéták kiadási terhein, akkor illőbb hallgatni, a kalmár cégért nem a költők neve mellé tolni; mert az ilyen eljárás, ha nem is az anyagiakkal (tekintettel, hogy - ó micsoda szép! - kamatlnélkül adták a kölcsönt), de a szellemi erők és értékekkel való uzsoráskodás." (Szabad Hajdú: Poéták és poéták támogatói. Debrcezeni Független Újság, 1904. február 4.) 78 Debrcczeni Független Újság, 1904. február 5. 133
