Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

Modernizáció és művelődés Ha vannak a XIX. századi gazdasági, társadalmi és kulturális változásoknak vesztes városai, akkor Debrecen mindenképp közéjük tartozik. Már figyelmeztető jel volt talán már az 1806-os Árkádia-pör is, ahol Kazinczy nemcsak bezárkózással, csak önmagára figyeléssel és a szakmai hozzáértés, a szaktudás önállósodásának hiányával vádolta meg a várost, hanem egyben meg is jósolta c magatartás következményét: Debrecen kicsik a korábbi évszázadokban betöltött művelődéstörténeti jelentőségű szerepéből. Majd száz évvel később szinte szó szerint megismételte c vádakat Ady Endre. A már Nagyváradon írt cikkeiben Debrecen újra való nyitottságának hiányáról, soviniszta kurucos magyarkodásáról és szellemi clsivárosodásáról beszélt. Ady ellenében a védő szerepét felvállaló Zoltai Lajos ezzel szemben a város lassú, de biztos fejlődésének jeleit sorolta fel és megnevezte a lassúság okait is. Ez utóbbiak közül talán az egyik legfontosabb észrevétele - viszont-vád, amely Debrecen számára védelem -, hogy Magyarországon csak egyetlen várost fejlesztenek központi pénzekből, a kozmopolita fővárost, míg a vidéki városok megerősítése elmarad. Ennek ellenére - emelte ki - Debrecen minden időben, bármilyen nehéz is volt az, megőrizte magyarságát, és minden körülmények között (pénzzel is) áldozott és ma is áldoz a kultúra és a nemzeti összetartozást erősítő cselekedetek oltárán. Hivatkozott az elmúlt századok „virágzó alkotásaidra és a támogatott nemes ügyekre (a Ludovica, a Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Színház alapítása, a székelymentő mozgalom segítése). Zoltai utalt a város modernizációjának jeleire, gazdasági fejlődésérc és társadalmi intézményei gyarapodására, a hangsúly azonban mégis a város kulturális és nemzeti jelentőségén volt. Azt állította, hogy Debrecen a magyar kultúra és a nemzeti identitás megőrzésének legfőbb támasza. A Csokonai Kör városmodernizációs programjának szintén ezek voltak a tartópillérei. E két tényező összekötése és fontosságának hangsúlyozása persze a reformáció korától kezdve végigkísérte a város önmagáról kialakított képét, ugyanakkor Debrecent egyben gazdasági és kereskedelmi tekintetben is évszázadokon keresztül számon tartották. A XIX. század közepétől azonban egyre inkább nemzeti szerepe és kulturális jelentősége került előtérbe. Nem véletlen, hogy Zoltai végső érvként Kossuth szavaira emlékeztette Adyt: Debrecen a szabadság őrvárosa. E hangsúlyeltolódás oka mindenekelőtt abban keresendő, hogy a város a XIX. század folyamán egyre inkább elveszítette gazdasági és kereskedelmi jelentőségét. Az egyik legnagyobb jelentőségű változásnak talán az tekinthető, hogy áthelyeződtek a kereskedelmi útvonalak, s Debrecen hidakat összekötő szerepe, mely nemcsak a város gazdasági erejének volt az alapja, hanem beépült polgárai önképébe és erősítette öntudatukat is, már csak a múlt emléke maradt. Nincs itt terünk c folyamat részletes bemutatására, s nincs is szükség rá, hisz Balogh István A cívisek társadalma és A cívisek világa és Irinyi Károly A politikai közgondolkodás és mentalitás változatai Debrecenben 1867-1918 című könyvében alaposan dokumentálva megtették. Két tényezőre azonban szükséges utalni. Egyrészt 12