Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

el a kör és a tervezett néprajzi múzeum állandó otthonul a Csokonai szülőházaként ismert Bethlen utcai házat.

63 Az előbbi fölhatalmazás hamar sikerrel is jár: a kör ideiglenes helyiséget a Piac utcai Tisza-házban bérel. Ha a néprajzi múzeum létesítésének gondolatát nem tekintjük, akkor is érthető a Csokonai Kör részéről állandó otthona tervének és kísérleteinek unalomig való hánytorgatása. Lassan-lassan már készülget a Csokonai halála közelgő százéves évfordulójának megünneplésére. De hogy készüljön az évfordulóval kapcsolatos tervbe vett fényes Csokonai-kiállításra, mikor még csak meglehetősen egyszerű keretek közt rendezheti közönség elé Csokonai ereklyéit? S közben ereklyéi és egyéb iratai, könyvei évről évre gyűlnek. Szóban forgó működési év is néhány érdekes darabbal gyarapítja számukat. Komlóssy Arthur odaajándékozza a körnek Csokonai és Lilla kabinet-fényképét és Lilla arcképe című füzetét,

64 Foltényi Vilmos pedig az első magyar felelős minisztérium Barabás-féle csoportképét. Szemere Miklós négy képviselőházi beszédét küldi. Zoltai Lajos egy Debrecen 200 év előtt című füzetet ad. Zempléni Árpád Didó című verses regényéből ajánl fel megvételre. A választmány 25 példányt 25 koronáért megtart, a többit a szerzőnek rendelkezésére bocsátja. 63 „(...) Tekintetes Városi Tanács! Bármily rohamosan gyarapodik Debrecen sz. kir. városa közművelődési intézményekben, bármily dicsőségérc válnak is a magyarság e központjának az újabb meg újabb alkotások, főképp iskolák, mégis hiányzik e kulturális alkotások közül egy olyan intézet és épület, amilyennel a fővárost nem számítva, már minden haladó és egészséges fejlődésű vidéki metropolis rendelkezik. Olyan múzeumszerű intézményt, olyan kultúrpalotaféle épületet értünk, amilyenben Szegeden, Kassán, Temesvárott gyönyörködhetünk. E múzeumszerű kultúrpaloták egyrészt a város és vidéke néprajzi és régiségi gyűjteményeit, esetleg nyilvános könyvtárát foglalják magukban, másrészt művészeti kiállításoknak szolgáltatnak helyiséget és végül, de talán főképp valamely irodalmi vagy tudományos társaságnak nyújtanak állandó otthont. (...) Hasonló kulturális alkotás elől Debrecen sem zárkózhatik el és ha a városra nem várnának is sürgősen kielégítendő közegészségi, közlekedési stb. szükségletek, a Csokonai Kör mint irodalmi, de egyúttal művészi célokra is alakult egyesület nevében egyenest azon eszmét bátorkodnánk a Tekintetes Tanács elé terjeszteni, hogy követvén a vidéki központok példáját, méltóztassék a debreceni kultúrpalotát megteremteni. (...) a Tekintetes Tanácshoz, kegyeskedjék halhatatlan költőnknek, Csokonai Vitéz Mihálynak a város tulajdonában lévő szülőházát (Bethlen utca 3. szám) a Csokonai Körnek örök rendelkezésérc bocsátani. (...) Mert mi felelne meg inkább a Csokonai szülőháza iránt tartozó kegyeletnek, mintha állandó otthonává tesszük a Csokonai Körnek, mintha benne helyezzük el a nagybecsű Csokonai-ereklyéinket, szóval, mintha a Csokonai-kultusz templomává avatjuk? Sokkal természetesebb a Csokonai szülőházának az c célra való felhasználása, mintsem c tárgy további fejtegetést kívánna, legfeljebb rámutatunk a külföld példáira, ahol a nagy költők és művészek szülő- vagy lakóházát egy-egy ereklyetárrá, egy-egy irodalmi múzeummá rendezik be, így Wcimárban a Goethe és Schiller, Drezdában a Korner, Nürnbergben a Dürer házát. (...)" Géresi Kálmán elnök, Kardos Albert titkár. (Csokonai szülőháza. A Csokonai Kör kérelme. Szabadság, 1902. június 13.) A levél a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárban található (IV. B/1405/6). 64 Megjelent Debrecenben 1901-ben. 121