Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)
nyira vígjáték, hanem inkább bohózat, főleg színszerűség szempontjából emelkedik a többi pályamű fölé. E megállapításra s általában az egész pályázat sorsának végleges eldöntésére 1900. március 9-ig jut a bíráló bizottság. A Telegdi emlékének szentelt díszülésre pedig 1900. március 24-én délután 5 órakor kerül sor a Városháza nagytermében. A díszülésen előkelő közönség előtt Géresi Telegdiról emlékező elnöki megnyitója után Gulyás István mint a bíráló bizottság előadója, felolvassa a bíráló bizottság részletes jelentését, majd Géresi átnyújtja Lovassy Andornak a pályadíjat. Ugyanennek a napnak estéjén a debreceni színház telt ház előtt előadja, s ezenkívül még kétszer színre hozza a Kis püspököt. A közönség lelkesen tapsol, Lovassy két babérkoszorút is kap - egyiket, egy 40 koronás babérkoszorút, magától a körtől. Mindamellett a helybeli sajtó is jóformán csak a színpadi technikát méltányolja az átlagos darabban, a belső tartalmat nem tartja feltétlen dicséretre érdemesnek. A színházi előadást bankett követi a Bika dísztermében, melyen a kör megvendégeli a színtársulat karszemélyzetét az alapító rendelkezése szerint. 5 ' 4 "\,A Tclcgdy-fclc alapítvány története s célja ismeretes olvasóink előtt. Egész estét betöltő társadalmi, irodalmi könnyebb fajtájú színművek, opcrcttszövcgck jutalmazására szánta az érdemes alapító. Most társadalmi vagy irodalmi vígjáték volt mint legelső pályakérdés kitűzve, s a nemes ambíció, a 800 korona díjjal kapcsolatos anyagi és erkölcsi elismerés nem kevesebb mint 47 színdarabnak adott életet, melyek túlnyomó része a titkos drámaírók szárnypróbálgatásánál nem egyéb, de 13 mégis kisebb-nagyobb mértékben figyelmet keltett. Ezek közül a bíráló bizottság cgvhangú ítélete a »Kis püspököt« tartotta a teljes jutalomra érdemesnek s a jeligés levél felbontása után kitűnt, hogv a megdicsért és megaranyozott férfiú Lovassy Andor, Torda-Aranyos vármegye főjegyzője, volt nagyváradi, később budapesti hírlapíró. (...)" (A kis püspök. Dcbrcczcn, 1900. március 26.) - „(...) Feszült érdeklődéssel várta Debrecen város közönsége c pályadíjjal jutalmazott vígjáték előadását. Negyvenhét társa között - mint kiemelkedő - nyerte cl a jutalmat s így feltétlenül hinnünk kellett, hogy ez a Kis püspök nagy hatást fog elérni. Hát a hatás meg is volt és a szerző meg lehet elégedve a fogadtatással. A közönség hálásan tapsolt és lelkes hangulatban hívta a lámpa elé, sőt két babérkoszorút is kapott és ez külső sikernek teljesen elegendő. Ám a belső tartalmat tekintve, nem tartjuk a darabot oly színvonalon állónak, mely feltétlen dicséretre érdemes. Nem szalonvígjáték, hanem inkább helyzetkomikumokra épített bohózat, s mint ilyen, csakugyan meg is állja a helyét, habár így is sok törlendő van még benne, mert mi úgy hisszük, hogy a sikamlós kifejezések kultiválása nem lehet célja a Csokonai Körnek, annál kevésbé lehetett az alapítónak. Ebben a darabban pedig sok oly erősen kétértelmű kifejezés van, mely a jóízlést rontja, s igen sok nézőnek pirosította meg az arcát. A darab meséje más helyen cl van mondva s itt csak annyit jegyzünk meg felőle, hogy a darab sikeréért színészcink mindent elkövettek. Nem is állítjuk felőle, hogy párszor előadva nem ér cl hatást, de hosszabb életre nem tarthat számot. És mivel negyvenhét pályázóval szemben győzedelmeskedett, elképzelhetjük, hogy a bírálóbizottságnak mily szánalmas csinálmányokat kellett végiglapozniok. Dicséretére említhető meg c darabnak, hogy technikája ügyes, nyelvezete magyaros, és az események gyors egymásutánban történnek benne. A szerző ismeri a színpadi hatás kiaknázásának titkát, és meséjét ügyes keretben mutatja be. Ezzel ki is merítettünk mindent, amit róla mondhatunk. (...)" (A kis püspök. Dcbreczcni Ellenőr, 1900. március 25.) 106
