Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

Debrecen és Hortobágy

DEBRECEN ÉS A HORTOBÁGY A geográfusok szerint nem jöhet létre nagy múltú történelmi régió, ha nincs centrumában egy életerős város. Az állítás azonban megfordítható: a Puszta tette Debrecent a Tiszántúl fővárosává. Az igazolás pedig alább következik. Amikor Hajdú megye a Hajdúkerületből és Bihar, Szabolcs megyék csatolt területeiből 1876-ban közigazgatási egységgé alakult, Debrecen határa csaknem a megye egyharmadával volt azonos: az 1880-as adatok szerint 3353,22 km

2-ből 1012,24 km

2

. A határ ohati, a várostól legtávolabb eső pontja 60 km-re volt. Debrecen 1619-óta szabad királyi város, azaz jogai megyei mértékűek. így aztán a hortobágyi pusztai élet alakulása a debreceni cívis társadalom történelmével szorosan egybefonódik. A város hatóereje nem egyik pillanatról a másikra érvényesül a Puszta életében. Az első írásos dokumentumok csak 1235-ből származnak, amíg a Hortobágy falu 1067-ben, más monostoros települések pedig már a XI. század első évtizedében lejegyzésre kerültek. Az első írásos nyom dátuma csak elvétve azonos a keletkezéssel. Az 1235-ös okirat már Debrecen tulajdonviszonyairól szól, melynek értelmében a neves Dózsa család birtoka. Ekkoriban már áll Debrecen gótikus székesegyháza, talán több mint száz éve, bár az építés időpontjáról sincs biztos adatunk. A későbbi város Szentmihály és Szentlászló egyesüléséből jött létre, így valószínűleg a XII. század első fele a keletkezés legreálisabb ideje. A XIII. századi adatok megerősödött, birtokszerző képességű debreceniekről szólnak, ennek kialakulásához szintén időre van szükség. Péter és Rofoyn bán az időben első két megörökített név, de a debreceni uradalmat Dózsa nádor teremtette meg, nádorsága 1291 és 1294 közé datálható. A századfordulóra Debrecen mezőváros (oppidum), kézművesek, kereskedők, és földművelők lakják.