Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

A Hortobágy-puszta településnéprajza

elpusztult települések területén kialakuló legelők megszerzésére törekedtek. A versenyben Hajdúböszörmény és Hajdúszoboszló volt a legerősebb. Máta, Ohat, Zám legelői — területi különállásukat megtartva - szintén bérleti formában kerültek hasznosításra. A pusztabérletek megszerzésében a jelentős tőkeerővel rendelkező, marhakereskedésre specializálódott tőzséreknek jutott a vezető szerep. Oláh Miklós érsek szerint a XVI. százzá első felében élt nádudvari lakos Bíró Gáspár tőzsérnek io.ooo eladó marhája volt. Bár a szakirodalom szerint ez túlzás, az azonban tény, Jiogy kereskedőnk olyan gazdag volt, hogy még a királyt, János Zsigmondot is vendégül láthatta, és egy éjszakára házában szállt meg. Vagyonát Benedek fia örökölte, aki 1574-ben a zám-kócsi határperben tanúként szerepelt. A XVI. században Debrecen városi elöljárói közt megsokasodnak a gazdag tőzsérek. Név szerint: Duskás István, Fekesházi György, Kutasi János, akik Mátán, Csegén, és a böszörményi határhoz tartozó Bagotán, Pródon jelentős pusztabérlők. Jó, ha tudjuk, hogy a pusztabérlet örökíthető volt. Duskás István utóda Ferenc, 1634-ben a Petőházán tartott megyei úriszéki gyűlésen, az ellen tiltakozik, hogy csegei bérleményüket, amit több mint emberemlékezet óta (32 év) használnak, most egy Balkó Pál nevű önkényes bitorló foglalta el. A puszták zálogba adására a birtokos család kihalásakor került sor. Ilyenkor a tulajdonjog az uralkodóra szállott. Az örökös fegyverzörgés közepette nehezen hasznosítható Zámot Bánffy Gábor 1671-ben 55 aranyért két debreceni tőzsérnek: Oláh Istvánnak és György testvérének zálogosította el. Ohatot a Bánffyak 1677-ben 300 tallérért Ónodi Szóláth Andrásnak, Egri Demeternek és Kiss Mihály debreceni tőzséreknek adták zálogba. Ez a fajta zálogba adási gyakorlat a pusztabérletnek felelt meg, és így tovább erősítette a magyar parasztpolgár sajátos típusát, a tőzsérek rétegét. A tőzsérek olykor már legendás vagyonát csak sejthetjük, részletes adataink nincsenek. Csupán késői utóduk, Szőke András sőremarha kereskedő igen tanulságos gazdasági számvetését ismerjük 1747-48-ból. (Balogh István levéltári gyűjtése.)