Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

A tájegységgé formálódott Hortobágy természeti leírása

helyei elkülönülhettek a varjakétól, amint erről a helynevek tanúskodnak, pl.: a Hortobágy mellékvize a Hollós-ér a margitai pusztában. A magasan kavargó varjúcsapat sűrű károgásából olykor kihallik a „csákcsák" kiáltás, vagyis a csóka hangja. A varjúnál kisebb állat, és többnyire faodvakban, templomtornyokban fészkel, de pl.: a kecskési szürke marha hodályban is megtaláljuk. Nagyon intelligens, rendkívül tanulékony, csínytevő madár. Szelídített példányai gyereknek, felnőttnek kedves madarai. A tarvarnyút csak neve miatt említjük. Valószínűleg nem tartozik a varjúfélék közé. Méliusz egyik prédikációjában szól róla az 1500-as években. Egy kortársa szerint Magyarországon átvonuló madár, mely a varjúhoz nagyon hasonlít, csak nagyobb. Ugyanakkor a XIX. századi idős pásztorok emlékezetében zöldes fényű, fekete tollú, pucérnyakú madár. Herman Ottó a Geronticus eremita speciesként azonosítja. Ma teljesen ismeretlen. Azonban emlékét megőrizte egy népi rosszkívánság, miszerint „Addig élj, mint a kopasz varnyú!" A néphit szerint a varjú megéli a száz évet is, amiben nem tévednek túl sokat, hiszen ténylegesen hetven évig is elél, ha nem éri baj. Úgyhogy itt valami másról lehet szó a kopasznyakú varjú ügyében... A szarka a tolvaj szimbóluma. Közismert „lop, mint a szarka" közmondás. Érdeklődése a fényes tárgyak iránt olthatatlan, fészkét tele hordja mindenféle kacattal. Egyéb iránt fészekrabló, amivel károkat okoz más madarak állományában. Saját fészkét nagy gonddal, művészien építi meg, és ha elhagyja, abban szívesen költenek a vércsefélék. Alkalmazkodó képességére jellemző, hogy újabban az autók gázolta állati tetemek eltakarításában jeleskedik. Ember iránti érdeklődésével azonban jobb vigyázni. No, nem az elcsent fényes tárgyak gyűjtőszenvedélyére gondolunk, hanem arra, hogy - valószínűleg ugyanabból az ösztönből - a szarka fészkébe viheti az égő parazsú cigarettacsikket is, jó néhány titokzatos tűzesetre magyarázatot adva. A tanyák hodályaiban, templomtornyokban fészkel a kuvik. Nappal alszik, sötétedés után indul vadászni. O is kíváncsi természetű, így ha valahol sokáig pislákolt a fény az éjszakában, mert beteg, vagy halott mellett virrasztottak, annál a háznál megjelent a halálmadár. A fülesbagoly szintén a pásztortanyák lakója, éjjeli vadászatain az egerek, pelék ellensége. A vadgalamb gyűjtőnév. Ide tartozik a székács galamb, mely az erdős vidékek örvös galambjának felel meg. Állítólag turbékolva tréfálkozik a lányokkal: „meg-szur-ták Ka-tót", ismételgeti, (persze ott, ahol nem halt bele...) A kékgalamb „olyan, mint a lány, fáj a szíve a párja után". A gerle pedig így