Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

A tájegységgé formálódott Hortobágy természeti leírása

vagy egy házigalambbal barátságot kötni, jobb híján). Szarvasunk még a karámba is bement a gulyával, tehát szemmel láthatóan elfogadta őket fajtársnak. Ám amikor a bojtárok meg akarták fogni, egy libbenéssel kívül termett a kerített részen, és soha többé nem látták... Az utóbbi időben volt még egy példa magányos szarvasra: a margitai erdőben találtak rá. Talán ugyanúgy elcsatangolhatott természetes élőhelyéről, mint annak idején Kati. A nyúl sem érzi biztonságosnak a nyílt, kietlen területeket, mégis, a XVIII. században két fajtáját is megkülönböztették: a veres lábút és a kosorrú nyulat. Valószínűbb azonban, hogy a nyúl lába tavasszal a tengersok jeges belvíztől ázott veresre. A kosorrú nyulát, amit a pásztorok eszterházi nyúlnak is neveztek, az egri káptalan margitai birtokára Eszterházy bíboros telepíttette, az egyúttal tilalmasnak nyilvánított erdőbe. Onnan szaporodott el a Puszta ohat-zámi térségében. Feljegyezték, hogy jó futó volt, „az agár akkor volt hozzá legközelebb, amikor vackáról felzavarta". Mára egyetlen példánya sem maradt. A sün szót aüg használják, inkább nevezik töviskes, vagy tövises disznónak, kutyának. A nép kétféle sünt különböztet meg, a karimás rövidebb orrú a disznó, a hegyes orrú a kutya. A cigányok agyagba tapasztva sütik, így szabadítván meg a tüskés bundától. A pásztorok békén hagyják, nem élnek vele, tüskéi megvédik a kutyáiktól is. Nyúzott tüske-bundájából a borjú orrára akasztva szopás gátlót készítenek, választáskor. A sün a néphit szerint a lehullott szilvát meghengergőzi és így viszi a hátán a kölykeinek. A borz bundáját értékesnek tekintik. A néphit szerint a borz télire tengerit hord kamrájába, mégpedig úgy, hogy az egyik hanyatt fekszik, a többiek pedig terpesztett lábai közé csöves kukoricát rakodnak és így cipelik a borzlyukhoz. Ezért kopott némelyik borz hátán a szőr, mondják. Az ürgét károsnak tartják és pusztítják. Az 1930-as években Böszörményben az ürge bőrével elszámolok pénzjutalmat kaptak. A húsát a szegénynép különösen ínséges időkben paprikásnak főzte. A böszörményiek csúfneve azóta: ürgés. Az utóbbi évtizedekben annyira megfogyatkozott, hogy ma már védelem alatt áll, mivel a táplálékláncban elfoglalt szerepe a ragadozó madarak miatt fontos. A hörcsög {güzü) ősszel akár egy egész vékányi gabonát is képes földalatti éléskamrájába a rossz időkre felhalmozni. A termést pofazacskójába gyűjti, és úgy hordja a fészkébe. A szegény ember valaha földalatti kamráját kiásta és a benne talált termést megtisztította, megette. A hörcsög bátor ál-