Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

Pusztai legeltető állattartás

megátkozza, akkor abból ember nem lesz többé, mert elissza a fejét. Az ilyen sorsú pásztorról szól a következő dal. „Hortobágyi pusztán fú a szél, Szegény juhász legény útra kél. Hová lett a nyája? Eladta! Hová lett az ára? Megitta! Mért hagytad el édesanyádat? A szép jó selymes nyájadat? Tudom én mán, mi a te bajod! Megláttad a tógás deákot!" A pásztorokhoz még a kollégiumi professzor Hatvani István híre is eljutott, úgy vélték, nála vizsgáznak a garabonciások. Mégpedig minden 99-edik diplomát szerző diák válik azzá. Az ősi és újabb jelentéstartalmak keveredésére jó példa, hogy a garabonciás olykor sárkányon lovagolva, tüzet-vizet zúdít a fukar pásztorra. Ezért aztán mindig különös készségességgel fogadták a pusztában vándorló deákokat. A Hortobágyon az azonos nevű folyó vize délfelé folydogálva elágazik, hatalmas mocsarakban vész el, „a víz eltéved rajta". Ez volt a Sárrét, a nád és gyékény járhatatlan lápvilága. Itt volt igazán otthon minden természetfeletti lény, ez a sárkányok tanyája és a farkassá változott táltos is innen indult a Pusztára. Volt aztán egy nevesített táltosa is a környéknek, ő Pízásó Pista, akinek állandó tanyája a füredi határban egy magaásta veremben volt, és csak télire húzódott be emberlakta helyre. Róla sok legenda forog közszájon. Valami grófi ivadék lehetett, aki még a családját is elhagyta, hogy Attila sírját kutathassa. De az ásást soha nem fejezhette be sikerrel, mert amikor mármár megtalálta volna, a titkos utasításokat tartalmazó piros könyvét valaki mindig elvitte a gödör széléről. Egy másik történetben egy alkalommal felkéredzkedett Pízásó Pista egy szekérre. Útközben aztán elaludt. A kocsis meg kíváncsi ember lévén, megnézte, mi van a tarisznyájában. „Tanált egy piros könyvet, de olyan furcsán vót abba írva, hogy sehogy se tudta elolvasni! De aztán Pízásó Pista is felébredt, oszt csak kikapta a kocsis kezébül a könyvet, oszt avval el is tűnt. Hanem csinált olyan vihart, hogy a cserepet még a tetőről is levitte a szél." Egyszer meg Kecskésen egy nagy bikával viaskodott a táltos. Erre aztán „lett olyan setétség, dörgött, villámlott, hogy még a jószág is széjjelszaladt fílelmiben."