Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

A tájegységgé formálódott Hortobágy természeti leírása

emlegetik. Az 1880. évi, majd pedig az 1939. évi belvízszabályozáskor az Árkust összekötötték a csegei Kistiszával és a Hataj-patakkal. így a csatorna hossza Árkus-Hataj néven a 30 km-t is meghaladja. A nádudvari határban felveszi a Sárosér vizét, hogy aztán a Szabolcs-halom tájékán egyesüljön a Hortobággyal. A középkorban az Árkus látta el vízzel Árkusd, Derzs vagy Derzsegyháza, Csecs, Zám vagy Zámmonostora és Szabolcs települések lakóit. Ecsedi úgy vélte, hogy régi, talán még XIII. századi ásott csatorna, ahonnét az Árkus nevet is vette. Valószínűleg az itt gyakran megújuló mocsárvilág lecsapolására ásatták Ohat és Zám egykori urai. A rege is arról szól, hogy az Árkus árkát az egyik ohati gróf a Zámon lakó szeszélyes, Káta-nembéli menyasszonya kedvéért azért ásatta, hogy hajón tudja hazavinni. Az viszont már tény, korabeli tanúvallomási jegyzőkönyvekben is megörökítették, hogy a XVIII. században nagy áradások idején a máramarosi tutajosok a sót és az építkezéshez szükséges szálfákat egészen Nádudvarig ezen a vízi útvonalon tudták eljuttatni. A Kadarcs kelet felől érinti a Pusztát, és Balmazújvároson alul, az elepi földön egyesül a Kösellyel. Ettől kezdve Kosi, Kösü, Kösely a neve. Igen lassú folyású, és rendkívül kanyargós. Nádudvar alatt ömlik a Hortobágyba. Kanyarulatai alkotta kisebb-nagyobb félszigeteit zugnak, szegnek mondják a pásztorok. Pl.: a szoboszlai határban: Aranyszeg, Arokszeg, Csipkés-zug, Szigeti-zug, stb. A Kösely csaknem valamennyi kanyarulatában található egy-egy mesterséges halom, vagy laponyag. Zoltai 40 nevesített és 11 névtelen halmot, laponyagot fedezett itt fel. Számos elpusztult kisebb település nyomait találjuk erre. Kanyargós mivoltára jellemző, hogy 85 km-re becsült hossza légvonalban nézve alig több 20 km-nél. A Tisza szabályzása előtt még jelentős halasvíznek számított, és duzzasztott vize malmokat hajtott. A szabályozás után azonban elposványosodott, esése alig észrevehető. Ráillett hát Arany János bús-szomorú verssora: „Hallgat az én múzsám, mint a Kösi malom Szoboszlón". Számos tó és mocsár tartozik még a természetes vizek sorába. Ezek esős időben megtelnek vízzel, majd a szárazság beköszöntével kiszáradnak, és a szikes talajú fenék mély repedései hasznavehetetlen földre utalnak. Mocsár és mocsár közt különbséget tesz a pásztor: némelyik olyan, hogy „a bika is törölgeti a szemit, ha kigyön belőle". Vannak azonban a vizet egész évben megtartó jelentősebb tavak is. Ezek a Tisza morotvái. Az ohati-csegei határvs3 25