Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

A tájegységgé formálódott Hortobágy természeti leírása

tikai kettőscsillag halványabbik tagja Kisbéres. A rúd mögött ívben elhelyezkedő apró csillagok alkotják a Félkenyér csillagképet. A Fiastyúk, mely szintén időjelző, egy fényes és körülötte sok halványabb csillagból áll. Június közepén jelenik meg. Ez idő előtt nem szabad dinnyét ültetni, mert mind „kirugdossa". Késő ősszel már a zeniten „kaparász". Kukorica fosztáskor éjféltájt mondja a gazda: „gyerünk aludni, mert a Fiastyúk nagyon magasan kaparász!" „Kaszás csillag jár az égen, Kaszál a babám a réten..." Az Orion csillagkép magyar néven Kaszás. Május közepén fordul el a látóhatár alá, addig a veteményezést be kell fejezni, mert különben nem lesz jó termés. Az Oriont (Kaszást) a Sánta Kati csillagkép kíséri (Hadházon Sánta jány), vagyis a Sziriusz. A Kaszás hét csillagból áll, s a kaszások falra, azaz az álló oldalra vágják a rendet, Sánta Kati nekik hozza az ebédet. A Tejutat az öregebb pásztorok szalmaszórásnak is nevezik. Vízjárta helyek a Tisza szabályozása előtt A Hortobágy vizeit a szabályozás előtt a Tisza áradásai éltették. Ha az akkori vízrajzi térképre tekintünk, láthatjuk, ahogy a tájat sűrűn behálózzák az Os-Tisza elhagyott morotvái, melyek a rendszeres tavaszi, nyár eleji áradások alkalmával megteltek az áldást hozó élővízzel. Volt tehát a jószágnak jó ivóvize, és hal is termett bőven. Az észak-déli folyású Hortobágy, Árkus, Kadarcs nevű vizeket szintén a Tisza áradásai táplálták, ez volt igazi vízforrásuk, nem a szeszélyesen ingadozó csapadékmennyiség. Áldást hozó áradásnak számított, ha a füvet nevelő iszaptrágyát hozó víz idejében levonult. Többségében ilyen évek követték egymást, ezért erről írásos feljegyzések nem készültek. Azonban mindmáig emlegetik a rendkívüli árvizeket, ahogy a rendkívüli szárazságokat is. Az 1730. évi nagy árvízről jegyezték fel, hogy a hó olvadása és a Tiszából kiömlő víztömeg az egész pusztát bejárta. A hortobágyi (akkor még) fahíd 5 öl magas korlátja alig látszott ki a vízből! Nagy árvizet említenek 1746-ból, 1790,1816, 1844 és 1845-ös években. A Tisza szabályozása után 1855-ben az Urkumi magaslat és Polgár közt kiépült töltést kényszerből át kellett vágni, hogy a nagy vizet levezessék. 1888-ban gátszakadás miatt pusztított az ár. De a belvizek is sok gondot okoztak (és okoznak ma is). Ezért az 1880-as évektől elkezdőd-