Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

Pusztai legeltető állattartás

telezhetjük fel, hogy ezeket az ólak és aklok közé sorolták. Sokszor azonban a szakirodalomnak is gondot okoz a megkülönböztetés, besorolás. A magyarság betelepült ősei a karám ismeretét biztosan magukkal hozták, hiszen a tömeges nagyállattartás e nélkül nehezen elképzelhető. A „karám" ótörök, tehát ősmagyar alapszavunk. A középkorban és a Hortobágyon később is így nevezték a minden oldalról zárt fedél nélküli építményt, melynek fala nád, vagy vesszősövény és széles nyílású lezárható bejárata, ajtaja van. Az ajtó nélkülit akol-karámnak hívták. A kör alakú, juhoknak készült karám volt a kosár-karám, időnkénti áthelyezésével végezték a kosaraztatást, vagyis a gyep sorozatos trágyázását. Ennek a fala befelé hajlik, mint egy befejezetlen jurta, ezért a juhok az eső ellen is menedéket találtak a fal tövében. Raktak karámot szalmából is. Egy XVIII. századi adat szerint 150—200 szekérnyit használtak fel az építéséhez, amibe aztán a tél folyamán a marhák valóságos ereszt rágtak körös-körül, mert hogy szép lassan „beleette magát a marha", és így a széltől, esőtől, úgy ahogy védve volt. Gvadányi, amikor 1790-ben a Hortobágyon járt, hasonlót láthatott: „Nincsenek itt faluk s városok építve, Utazók számára fogadók készítve. Szállásokat látni szalmával kerítve, Némely rongyos csárdát sárból cseperítve." Az akol szavunkat a szlávval rokonítják, legfeljebb azt a kérdést döntik el helytelenül, hogy, ki kitől vette át. A szó eredetileg juhoknak készített fedél nélküli építményt jelöl. A fából, gallyból, vesszőből összerótt kör-kerítésre keli gondolni. A bika-akol természetesen erős drugalyfákból készül, ahogy a csikó-karám is. Ismert az akol téliesített változata, amikor valamelyik oldalán, vagy mindkét végében szalma, vagy nádtetős félszert építenek. (Szer szavunk nagyon ősi, sok település névalkotója.) A féltetők alatt a takarmányt tárolták, no és a jószág is menedéket talált esőben, hóban. Ilyen félszeres aklok lehettek az Árkus menti Zámon a gulya és juhnyájak kertjeiben. Ha a karámot fedik le, akkor nyári szállásról beszélnek. Készültek az állatok védelmére tetővel ellátott fedeles építmények is, fallal, vagy ágasfára állítva, illetve a kettő kombinációjával. Az ágasfás, féltetős szerkezet a félszer, vagy szín, melynek hatalmas méretű változata a gulyaszín.