Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

Pusztai legeltető állattartás

Rontó szellemek elleni varázsigét tartalmaz első rovásírásos magyar nyelvemlékünk, ami az avar-kori szarvasi csont tűtartón olvasható Kr. u. 700-as évekből. A varázslás, mint a gyógyítást megerősítő kísérő jelensége, valaha szervesen egybeépült az orvoslással. A Hortobágy délnyugati szélének híres veszettdoktora volt Nagy István karcagi pásztor. Még a veszett jószágot is meg tudta gyógyítani állítólag. Ha hívták, nem azonnal indult, mégis valahogy előbb érkezett a tetthelyre, állítólag fehér kutya képét öltve előzte meg a hívóit. Aztán valamilyen sárga por füstölésével űzte ki a betegséget az állatból. A XX. század híres veszettdoktora Tóth Márton Tiszaigaron élt. Előre megmondta, hogy a jószág melyik kutya marásától fog megveszni. Osi szokás szerint a veszettség ellen a kutyákat nagy folyókról nevezték el, mint: Tisza, Sajó, Maros, stb. Ezen túl kilenc árkon hajtották át, szőrivel füstölték, vagy a XIX. századig könyvekben is lejegyzett praktika szerint kőrisbogarat etettek vele. A veszettség járványként meglepően ritka volt a pusztán, csak egy helynévben találjuk nyomát, az ohati Veszett-állás megnevezésben. Itt állítólag egy rosszul elföldelt veszett disznót kapartak ki a kutyák, de még a fű is terjesztette olykor a kórt, és a veszettség innen terjedt el kutyára, macskára. Ezért aztán egyszer „még a pinajuss macskát is agyon kellett verni" ahogy az öregek az egyik pásztor szeretőjétől kapott macskáról megemlékeznek. Az állatoknál, ahogy az embernél, előfordult a szorulás, a kólika, mely a hiedelem szerint vértályogot (a székrekedéses erőlködéstől), de akár veszettséget is okozhatott. Erről drámaian ír Birtalan Szilágyi János bajomi lelkész 1827-ben. „A szarvasmarhának ártalmas fűnek írják a Botanikusok a Kolokányt, mely bőséggel van a rétban ott is, ahol a marhák legelnek. Es írják ezen Plántárul, hogy ha ezt megeszi a többi füvek között, felpuffasztván a marhát megöli. A köznép az ilyen esetben azt tartja, vizipókot evett és amiatt puffadt fel. Más ok, hogy nyári esőzésben a Fodor Sás, Bon aquntika szintúgy megüszögösödik, és annak megétele okozná a marhának azon veszedelmét. Akármely ok légyen ezek közül az, de legtermészetesebb oka ennek az, hogy a barmok is szintúgy sokszor szorulásba, még pedig mint emberek makacs bseructióba esnek; az embereken Klistály által szoktak segíteni; az olyan marhákon pedig azzal, hogy az ember a végbél hurkáján bé nyúl és kihúzza kezével a ganélyt, ameddig csak lehet; ekkor töltsön a marhának <4§ 203