Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

Pusztai legeltető állattartás

nincs szabadságolás, a téli egy-két hónapot leszámítva egész évre szól: kiveréstöl szorulásig, azaz szétszaggatásig. A kiverés, mai szóval kihajtás, az állatok járásonkénti összegyűjtése - állat fajtánként más-más jeles naphoz kötődött. Legkorábban, Gergely napkor (március 12.) a juhok, birkák kezdték, a sertéssel folytatták Hubert napkor és legkésőbb, Szent Györgykor (április 24.) a ló és a marha indult a legelőkre. Erre az időpontra erősödött meg a fű annyira, hogy a nagytestű állatok taposásától ne károsodjon nagyon. Akkor volt jó, ha „a varnyú nem látszott ki belőle." A nyári legeltetés az őszöléssel fejeződik be. Addigra a táplálék már jócskán megfogyott a Pusztán. Az őszölést először a kaszálókon engedélyezték. Amikor a szántóföldeken is végeztek a betakarítással, a tarlót meg lehetett járatni a jószággal, azonban az őszi vetésre vigyáztak, nehogy kár érje. A juhászoké volt utoljára a legelő: Demeter napjától megengedett a lovak, marhák legelőinek „utóhasznosítása". Ha pedig minden fogytán volt már, és az idő is zordra fordult, akkor csak a szorulás napjait számolgatták. Ha Imre (november 5.) bele nem szól, a gulyát csak András napján (november 30.) verik széjjel. Ez tehát a szétverés, széthányás, szaggatás napja. A deres füvet már nem hasznosítja a jószág, csak kényszerből eszi. Ezért a fenti időpont az éves legeltetés legkésőbbi határnapja. A pásztorregula szerint: Erzsébet, Katalin, havat szoktak hozni, A szilaj marhákat be szokták kötözni. Amikor havat hord a hátán a jószág, nincs tovább értelme a legeltetésnek. A széthányás nagy eseménye a pásztoréletnek, nagyobb, mint a kihajtás. A gulyát hajnalban indítják hazafelé, elől megy lován a számadó, két oldalt a bojtárok kerítgetnek. Délután érnek a város nyugati szélére a Köntös-gátra, ahol a szétverés megtörténik. Noha a számadó előre megegyezik az időpontban a gazdákkal, két-három napba beletelik, mire minden tulajdonos elhajtja a magáét. Az elszámolás itt történik, ekkor derül fény az egész évi eredményességre, a pásztorok helytállására. A két neves időpont közt tehát kb. nyolc hónap telik el. Közben a gazda jószágát ritkán, vagy egyáltalán nem látogatja meg, elégedettségének kulcsa a pásztorok kezébe tétetik, és hogy miként viselik gondját az állatoknak, arról a következőkben írunk.