Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

Pusztai legeltető állattartás

Tenyésztésre a 12 csecsût választottuk ki. A10 csecsűt csak akkor, ha jóállású, szőrének színezete szép volt. A mejj- és vesecsecsen nevelkedettekből lett a legéletrevalóbb malac, süldő, vagy anyakoca, kandisznó. A novemberi malac a jó, mert az akkor fogant, amikor az anya jó erőnlétben volt." A LEGELŐN JÁRÓ JÓSZÁGCSAPATOK ELNEVEZÉSE, NYÁJBÉLI SZÁMA Mind a külső, mind a belső legelőkön az állatok bizonyos egységekben jelennek meg, amiket összefoglalóan nyájnak nevezünk. Eleinte a lóra és a marha csapatokra is használták e szót, amiből arra következtethetünk, hogy az ősmagyarban alapszónak tekinthető. Később korlátozódott a jelentése juhra, sertésre. Az együtt legelő marhákat jelölték a középkorban a barom szóval, és ismert a pusztáról a barompásztor, baromállás kifejezés. Kisebb egységeket jelölt a had, a falka, az ostoralja, a darab, a tőke és a fit. Ezek egy-egy gazdához tartozó nyáj on belüli, néhány darabtól akár százas nagyságrendig mért jószágállományt jelentettek. Debrecenben tőkegazdának számított a 150—200 marhát legeltető, akihez gyakran társultak a néhány heverő jószággal rendelkező gazdák — kollektív marhahízlalást folytatva. 1792ben például Szoboszlai Péternek volt tőke- és külön kupecménese. Huszadik századi adat szerint a „tőkére fialt sertéseknek" törzsállományban a helyük mármint különleges szaporaságuk miatt (Ohat, 1952). Ebben az időben még használták a falka kifejezést: a mustrafalka a kiselejtezett, hízóra fogott, vagy eladásra szánt; a meddüfalka a malacot nem fogott kocákat, az előhasi-falka az először búgatott sertéseket jelölte. Osi, és ma már ismeretlen szavunk az ünöm, néprajzkutatók az 1930-as években a hortobágyi népnyelvben találtak rá. Az ünöm (= enyéim) az egy szülőpártól származó állatokat jelöli. Az alábbi ős-török eredetű megnevezések pontosan meghatározták a nyájszervezetben lévő jószágok fajtáit, mégpedig nemük, koruk és tartási céljuk szerint. A külső legelő szarvasmarha nyájszervezetei: — Gulya: (barom) külterjes legeltetésben tartott marhák; — Csorda: a belső legelőről naponta (fejesre) hazajáró szarvasmarhák;