Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

Pusztai legeltető állattartás

a Vayak golopi birtokáról származott a környékbeli falvakba. Igényes, belterjes mivolta a pusztai tartást nem tette lehetővé, de a jó tejtermelő képesség miatt az uradalmak népszerű állata lett, ahogy jóval később, a XX. századi parasztgazdaságoké is. Azonban az időjárás viszontagságainak eltűrésében a szürke marhának nincs alternatívája. Erre a következtetésre jutottak a debreceni gazdák, akárhányszor kísérelték meg a fajtaváltást. Igazából a tiszai áradások elmaradása után a kérdés különös súlyt kapott, hiszen a mikroklíma szélsőségessége csak ezután vált igazán keménnyé. A kiaszott legelőkön, sokszor étlen szomjan, csak a szürke marha vegetált valahogy, bár azért veszteség ott is volt bőven — idézett kereskedőnk zárszámadása szerint. A fajtanemesítés egyértelműen csak a szürkére alapozhatott, ez már világossá vált a XIX. század végére. Az önálló fajta elismerését jelentő hivatalos „márkajelet" a XX. század harmincas éveinek tenyésztői munkája elismeréséül a „mátai szürke marha" kapta meg. így lett Debrecen „mátai nevelésű" szürke marha gulyája Magyarország legértékesebb törzsállománya. Az alapot a gondosan válogatott 50-es gulya képezte - a „kormos" bikákkal. így pontosan tudták követni a szaporulat vérvonalát. Fontos megjegyeznünk, hogy külön nemesítési szempont volt ajókiállású ökrök nevelése, és a sikert jelzi, hogy a mátai ökör Európa szerte a legelismertebb volt 16-18 évig kitartó munkabírásával. Ha az uradalmak, módos gazdák, minőségi igavonó jószágot akartak, akkor Mátára jöttek, de a szomszédos országokból is megfordultak érte rendszeres vásárlók. A méltán világhírű tenyészet a második világháború áldozata lett. Ezután a még fellelhető néhány DV billogú, tehát mátai származású állatot összeszedve, mindent újra lehetett volna kezdeni, és hogy mi történt, azt az Állami Gazdaság kapcsán már megírtuk. Mindenesetre a magyar szürkét a kipusztulástól sikerült megmenteni, de hasznosítása és tenyésztési szelekciója korunk megválaszolatlan kérdése marad - egyelőre. Milyen valójában az igazi „mátai szürke magyar szarvasmarha"? Patay Ferenc számadó gulyás szerint: „a régi időben csak a kékszarvú, daruszőrűt tartottuk annak. A tisztafajú magyar borjú farkahegye fekete. Az orra barna, nagyobb korára kezd feketedni. A valódi szürke bikának pápaszeme van. A kékes szarvú marhának a szarva töve a fejénél félfehéres, a hegye pedig fekete. Szarva fennálló, sodrott szarvúnak mondjuk. De mond-