Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)
A Puszta intézményesített természetvédelme
ítélt természeti és kulturális értékek megmenthetők. Az élőhely rekonstrukciók során 4 ezer hektár mocsár vízutánpótlását oldották meg a Nyugatifőcsatornából nyert évi 8 millió m 3 vízzel. Kiépített árasztási rendszerrel az egyek-pusztakócsi, a kunkápolnási mocsarak, az angyalházi Nagyrét, a zámpusztai Halasfenék rendelkezik. E helyeken sikeres kísérlet folyik a hajdani tiszai áradások természeti hatás-modellezésére. A legnagyobb siker az, hogy a Hortobágy újra Európa legnagyobb madárfészkelő és vonuló területe. Védelem alá vonták a hagyományos gazdálkodás még fellelhető építményeit, a forgalomból kiesett csárdák épületeit. Elkészült a Puszta komplex ökológiai állapotfelvétele és a turizmus céljaival összhangban álló fejlesztési terv. Minek utána a HNP teljes területét Bioszféra Rezervátumnak nyilvánították, kínálkozott a világörökségi cím megpályázása. Az UNESCO által 1972-ben alapított címet a kezdetben természeti és kulturális kategóriában lehetett elnyerni. Az első pályázatot a természeti kategóriában nyújtották be 1987-ben. A pályázatot a Nemzetközi Természetvédelmi Unió bírálta el, de nem miattuk, hanem főként a hazai ellenlábas „független" szakemberek véleménye miatt nem fogadták el. Az 1994-es második pályázat az Aggteleki Nemzeti Park esélyeinek növelése érdekében el sem jutott a bizottságig A harmadik pályázatot a kulturális örökség kategóriában 1998-ban adták be. Noha a váltás taktikai okokból történt, emellett indokoltabb volt, mint a természeti besorolás, amely eleve szűkebb kereteket jelent a másiknál. A kulturális örökség a hagyomány számos elemét foglalja magába. Noha a köztudatban - néha a szakirodalomban is - az állandóság szinonimájaként értelmezik, a hagyomány tartalmazhat dinamikus vonásokat. Kulturális örökség csak élő, tehát alkalmazkodó hagyomány lehet. 1999. december i-től tehát a Hortobágy a világ kulturális öröksége. A Kulturális Értékek Védelmét Szolgáló Szervezet az ICOMOS ajánlása szerint: a Puszta eddigi története „kiemelkedő példa a pásztortársadalom által formált kulturtájra. A Hortobágyi Nemzeti Park érintetlen és látványos példa a tradicionális földhasználatra, több mint kétezer éve bemutatva az ember és a természet harmonikus együttműködését. "
