Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

A Puszta intézményesített természetvédelme

szolgálják a Pusztán - pl.: legelőgazdálkodás, téli takarmány-termelés szintjéig korlátozott földművelés. Ecsedi gondolata, miszerint a Puszta természeténél fogva a nagyállattartásra rendeltetett, kiállta az idők próbáját, és ma is a természetvédelemmel összhangzó gazdálkodás egyetlen járható útja. De bármennyire igaz e gondolat, hiába minden magasszintü ökológiai elhivatottság, ha a pusztai állattartásból nem lehet megélni. A biotermékek fogyasztása egyelőre a gazdag országok luxusa, és csak az utóbbi évek nemzetközi vihart kavart élelmiszer egészségügyi problémái - a szivacsos agysorvadás, madárinfluenza, génmanipulált élelmiszerek hatásai - értékelték fel a hortobágyi ősi állatfajták biológiai tulajdonságait. Most már elmondhatjuk, hogy volna piaca a manipulálatlan élelmiszernek, csak rajtunk múlik, hogy értékeinket hogyan védelmezzük, és a pillanatnyi haszon (pl.: tözsállományok értékesítése) helyett, hogyan dolgozzuk ki a biogazdálkodás értékőrző hosszútávú stratégiáját. E folyamatban szükséges és helyes döntésnek bizonyult a Nemzeti Park mellett a Természetvédelmi és Génmegőrző Közhasznú Társaság létrehozása, mely a hagyományos gazdálkodás megszervezésével biztosítja a környezetvédelmi szempontok betartását. A Kht. tehát részben önállóan megtermeli a fenntartáshoz szükséges forrásokat, ugyanakkor a Nemzeti Park működése állami forrásokból finanszírzott. Az alábbiakban e két - sajátosan a Hortobágy adottságaihoz alkalmazkodó - szervezet rövid történetét fogjuk áttekinteni. HORTOBÁGYI NEMZETI PARK A növény- és állatfajok megőrzésének gondolata, a rezervátumok létesítése nem új gondolat. Az Ohati Tölgyerdő védelmében közösen egyezett meg Debrecen város és a birtokos Vay család már 1767-ben! Az egri káptalan szintén vágási tilalmat rendelt el „Tilalmasnak" nevezett erdejében, a XVIII. században. A gyakorlati természetvédelem megindítása Magyarországon Schenk Jakab nevéhez fűzhető. A debreceni egyetem két híres tanára: Hankó Béla és Soó Rezső szintén szorgalmazta a Puszta bizonyos részeinek intézményesí-