Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

Hortobágy község

HORTOBÁGY KÖZSÉG Ha azt hinnénk, hogy az Állami Gazdaság vállalkozásainak végére értünk, akkor nagyot tévednénk, mert megfeledkeznénk még egyről, mégpedig egy egész falu létrehozásáról, melynek neve: Hortobágy. Az alig 40 éve létező falu történetírói látnokként idézik Debrecen város főépítészét, Barcsay Miklóst, aki 1866-ban megjövendölte a falu keletkezését egy javaslatában, miszerint a Puszta közepén létesíteni kell egy települést, Új-Debrecen néven. Annak idején „felhőnyargaló"-nak titulált javaslata nem egészen száz év elteltével mégis megvalósult. Igaz, a történészek szerint 1966-ban is elég bizarr vállalkozás volt végrehajtani. Persze, akkor ki mert volna arra gondolni, hogy a falut éltető mamut, az Állami Gazdaság egyszer csak megszűnhet. A HÁG virágkorát élte a 60-as évek derekán, és a falut saját gyermekének tekintette: finanszírozta az infrastrukturális beruházásokat, ahogy ezt minden majorral is megtette a Hortobágyon. Az indok akár jogosnak is nevezhető, hiszen így az emberek családjukkal együtt közel lakhattak munkahelyükhöz. Persze a politikai szándék nyilvánvalóan egy akár a külföldi turista előtt is jól reklámozható „szocialista mintafalu" kialakítása volt, ami legalább annyira „felhőnyargaló" elgondolás, mint a becses főépítészé. Eredetileg a Hortobágynak e területe Balmazújvároshoz tartozott közigazgatásilag. Aztán 1966-ban a csárda és a körülötte álló épületek önálló státuszt kaptak és beindult a másfél évtizedig tartó építkezés. Kimért négyszöghálós utcáival és uniformizált házaival a telepített faluk jellegzetességeit viseli magán. Az alig 150 négyszögöles telkek utólag kicsinek bizonyultak, hiszen a tervezők nem számoltak azzal, hogy a hagyományait folytatni akaró nép állattartásban, kertben, gyümölcsösben látja boldogulását. Az évi 10-16 új házzal gyarapodó falu 1991-ben 560 portát számlált, amihez az orvosi rendelő, gyógyszertár, iskola és az üzletek szintén megépültek. A falu