Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)
A Hortobágyi Állami Gazdaság és utódai
gyes, főleg magyar-tarka állatok tették ki. A törzstenyészetbe 1951-52-ben kezdték a környékbeli parasztoktól a szürke marhákat felvásárolni. 100 darab jött össze, a gulya telelőhelyét Kecskésen jelölték ki. (Itt láthatjuk utódaikat ma is.) 1954-re 670 marhát tartottak nyilván, de ebből csak 260 a színtiszta magyar szürke. A többi hortobágyi gazdaság összes marhaállománya sem több ekkoriban kb. 2400 darabnál. A szürke marha a 60-as évekre elvesztette igavonó szerepét, intenzív tejtermelésre pedig eleve nem alkalmas, a nagyobb tejhozamot sikertelenül próbálták szelektálással elérni. Az állomány vészesen alacsonyra, kb. 100 darabra csökkent a 60-as évekre. Két 50-es gulyára osztva egy-egy bikával ellátva, mint kipusztulástól megóvandó állatot a Juhosháton legeltették. Vágóállatként húsa akkoriban még nem volt divatos, így hát csak legeltek isten nevében, jobb sorsukat várva. Fajtaváltási kísérletezésekbe fogtak, a nagyobb húshozam érdekében angol Hereford hús-marhákkal keresztezték a szürkét. 1972-ben az USA-ból, azonos mikroklímájú helyről hoztak be 200 üszőt és néhány bikát. Az ott bizonyára kiváló tulajdonságú állatok a magyar éghajlaton, hidegre-forróságra egyformán érzékenyen reagáltak, „összebúttak, mint a birka" - mesélték a pásztorok. A kékszemű állatok a Hortobágy sziksós szélviharaiban szembetegséggel küzködtek, ennek ellenére a kísérletezéssel azóta sem hagytak fel. A beltenyészet elkerülése érdekében próbálkoztak még az itáliai hasonló külsejű sarolé és marenma fajtával is. Nem volt újkeletű a kísérlet, hiszen az egri káptalan birtokán a XIX. század végén főként az igavonó tulajdonságok javítására próbálkoztak már e fajtával. Azonban újfent bebizonyosodott, hogy a magyar szürke páratlan igénytelenséggel a legjobban alkalmazkodott évszázadok során a hortobágyi adottságokhoz. Napjainkban pedig újabb egyedülálló tulajdonságaira derült fény: húsának koleszterinje az emberi érfalon nem tapad meg (a mangalica sertésé sem!), illetve a marhák modern civilizációs betegségei ellen védett. A magyar szürke marha tömeges tartása a Hortobágyon már a közeljövőben gazdaságossá válhatna. A juhászat a Hortobágy sikerágazata volt és maradt mindvégig. A háborúk után ez regenerálódott leghamarabb. A beszolgáltatás éveiben népélelmezési indokkal vágási tilalom alatt állt, hogy nagyobb legyen a szaporulat. A HÁG kezdő éveiben egy 10 ezres merinó anyaállomány képezte a tenyésztés alapját. A merinó állomány folyamatosan emelkedett számbelileg. 1954-