Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

A tájegységgé formálódott Hortobágy természeti leírása

a legkedveltebb (inkább a falusiak, és városból kirándulók körében) a szegfű-, vagy csirkegomba. Fogyasztásra alkalmas vadgyümölcs alig terem. Egy-egy vadkörtefa azért előfordul. Sárgára érett gyümölcsét az abrakos ládában érlelik tovább, és ha megívódott, a gyerekek csemegéje lesz. Az eredeti erdős ligetes sztyeppe őserdeinek ma már csak töredékét találjuk a Hortobágyon. Oka az éghajlatváltozástól, a vízpótló áradások elmaradásán keresztül a földművelésre áttérés térnyerő pusztításáig, sokrétű. A puszta egyhangúságát megtörő erdősávok, ligetesek többsége telepített, de nem jelentős: mindössze 2% az erdőfedettség. Az egykori tölgyesek és szilesek emlékét megőrizték helyneveink: Tölgy-ere, Erdővize (1248), Sziles, Szileshalom, Szilágy (1295), stb. Régebbi vélemények szerint az egykor kiterjedt, a debreceni Nagyerdővel is összefüggő ligeterdők sziki reliktuma a szigorúan védett Ohati Tölgyerdő, a margitai Tilos-erdő és a Malomház melletti kocsányos tölgy matuzsálemek. Az erdők nagyarányú pusztulása már a középkorban bekövetkezett. Nem véletlen, hogy az ország javaiért felelőséget érző Mátyás király 1460-ban a hortobágyi erdők védelmét írja elő, amikor Debrecen városának adományozza a Hortobágy folyó melletti tölgyest. Mint majd részletesen tárgyaljuk, a középkori Hortobágyon számtalan apró település található, és a földművelés kiteljesedésének területigénye okozta az erdők pusztulását. Tehát nem a legeltetés — sokak állításával szemben! A 150 éves török hódoltság az erdőket sem kímélte. Nagyobb pusztításról azonban hitelt érdemlő bizonyítékaink nincsenek. Valószínűbbnek tűnik, hogy addigra már nem volt mit pusztítani... Mária Terézia uralkodásának éveiben születtek meg az ország egészére érvényes erdővédelmi törvények. Talán ennek hatására kapott védelmet az Ohati Tölgyerdő is. A csegei földbirtokos Vayak az 1780-as években a Tisza partjára fűzerdőt telepítettek, melynek emlékét ma is őrzi az Ültetés helynév. Az Ohati Tölgyerdő tehát az egykori őserdők utolsó tanúja. A Tisza hajdani árterén, egy hátasabb területen található. A 200 hektáros erdő uralkodó fafaja a kocsányos tölgy, mely mezei szillel és vadkörtével társul. Cserjeszintjében tatárjuhar, vörösgyűrűs som, fagyai, kökény és galagonya él. Egyes részein az 1880-as években tarvágást hajtottak végre, az 1960-as években pedig az áthaladó vasút mellett egy a mozdonyból kipattant szikrától felizzott az