Juhász Imre: A Bocskai István Múzeum négy évtizede 1958-1998 (Hajdúszoboszló, 1999)

Tartalom

- Régen a gazdáknak, idős férfiaknak vastagabb fejfájuk volt? - Ippen vót egy ilyenrűl szó, nem túl rígen: Magyar Lajos darálós vót itt Szoboszlón, annak a fia akart csináltatni tavaly egy fejfát az öreg szülőknek, de az vót a kikötíse, hogy legalább 35-40 centi legyen az a rönk. Olyan jó, magyar parasztos fejfa, asszongya. Mer tudod, asszongya, ezelőtt is úgy vót, akinek vastag vót a fejfája, arrul állapították meg. ez nagygazdáé. De ez is csak valamikor rígen vót, most a nagygazdának is vót 44 után olyan kis víkon fejfája, csak a vezetíknevit tudtam egy sorba leírni. Keresztnevit a másik sorba. Minden elformálódott mostan, kiment a divatbúi..." (MAGYAR HÍD, 1991. JANUÁR 17. - NAGY IBOLYA MUZEOLÓGUS) VL Élő népművészet UJ KIÁLLÍTÁS NYÍLT A BOCSKAI ISTVÁN MÚZEUMBAN Június 4-én nagyszámú érdeklődő jelenlétében nyílt meg a Hajdúszoboszló élő népművészetét bemutató kiállítás a múzeum Bocskai u. 21. sz. alatti épületében. A rendkívül ízlésesen berendezett tárlat szerves folytatása a Hajdúság népművészetét történetiségében végig kísérő állandó kiállításnak. A gyűjtemény az egykori hagyományos paraszti életmódban használatos eszközök köréből nyújt ízelítőt. A most kiállító alkotók ehhez a tájhoz kötődve kaptak indíttatást az egykori hagyományokból táplálkozó tárgyak készítéséhez. Mert mi is a hagyomány

7 - kérdezte megnyitó beszédében Borbély Jolán etnográfus, városunk szülötte. „Illyés Gyulávai együtt azt válaszolhatnánk, hogy a nép emlékezete. A népé, az embereké, a közösségeké, a falvaké, településeké. Népünk emlékezete! A hívők emlékezete, akik elődeik több ezer éve megfogalmazott hittéteíeiDen hisznek." Borbély Jolán emlékeztetett arra, hogy a kiállítás 23 alkotója valamilyen szálial szorosan kötődik ide, s arra, hogy a szoboszlói olyan népművészet, amit már sokszor, sok helyen elfogadtak, megdicsértek, jutalmaztak országos és nemzetközi fórumokon egyaránt. „Nem névteien alkotók tárgyai kerültek a vitrinekbe, a tárlókba, a posztamensekre, vagy a paravánokra, hanem azoké a népi iparművészeké, a népművészet ifjú mestereié, akikre büszkék vagyunk, akiket megbecsülünk, akik példaképek lehetnek, akik bizonyítottak, akik úgy tették dolgukat, hogy hírünket vitték a világba is, amitől mindenki gazdagabb lett." 78