Juhász Imre: A Bocskai István Múzeum négy évtizede 1958-1998 (Hajdúszoboszló, 1999)

Tartalom

VIII. Megnyílt a Múzeumi Galéria Engedjék meg, hogy személyes vallomással kezdjem a mai kiállítás megnyitását. Petőfit idézve: „Egész úton hazafelé" - mert én Hajdúszoboszlót is szülőföldemnek tartom - „azon gondolkodám" -, hogy mennyire becsültük, becsüljük meg értékeinket, emberi kapcsolatainkat. Most két - kinek közeli, kinek valamivel távolabbi - ismerős művész képeit, grafikáit láthatja a művészetkedvelő nagyközönség itt Hajdúszoboszlón. Sajnos egyikük sem lehet már közöttünk. Ezzel a rendezvénnyel tisztelgünk emlékük, művészetük előtt. De vajon elegendő-e ennyi? Mit tettünk, s megtettünk-e mindent értük a korábbi években, amikor még együtt osztozhattunk volna velük ilyen örömteli pillanatokban? Hazatérni mindig felemelő, ugyanakkor megnyugtató érzés. Ilyen hangulattal érkeztem most is Hajdúszoboszlóra, Tamási Áron gondolataival, aki szerint valahol otthon kell lennünk ebben a világban. Miskolczi László festőművész és Cseh Gusztáv grafikusművész post humus kiállításának megnyitóján különösen igaznak érzem ezt, hiszen a két művész e kiállítással hazatért ide. Miskolczi László a város szülötte: Itt töltötte gyermek- és ifjúkorát, amelynek emlékeit festményeinek lírai realizmusa hordozza. Szőnyi István tanítványa volt a főiskolán, majd a mester tanársegédje, fiatal barátja. Miskolczi László tanárként nemzedékek sorát vezette a művészi pálya felé a Képző- és Iparművészeti Képzőművészeti Főiskolán ill. a Szakközépiskolában töltött években. A nagybányai festőiskola hagyományaihoz kötődő művész így vallott a gyökerekről, a meghatározó élményvilágról: alföldi származásom révén az alföldi festészet hagyományaihoz kapcsolódom. Nem véletlenül írta róla egyik méltatója: - Hagyománytiszteletét a hajdúszoboszlói táj ízeivei vegyítette, ahol született, s ahol megroggyant házak, sánta lovak, esti hazatérők és poros földekre omló felhők mindennapos látványa nevelte festővé. Mindent átható líra jellemzi oldott festőiséggel alkotott képeit, de a szemlélődő lélek mellett a politikai témák iránt érzékeny művész is megszólal benne. A felelősségnek olyan fokán, amelyből a szűkebb és tágabb hazához való kötődés és elkötelezettség látható, a művészet nemesen egyszerű, igazán szép színvilágával. Cseh Gusztáv grafikai hagyatékát özvegye adta át Hajdúszoboszló városának. A Kolozsvárott született művész így lett „szoboszlóivá". A ki72