Juhász Imre: A Bocskai István Múzeum négy évtizede 1958-1998 (Hajdúszoboszló, 1999)

Tartalom

Egyúttal azonban az ősi elemek és motívumok a tágabb értelemben vett nemzeti-népi kultúrával is összefonódnak. A kiállítás a nagy tradíciót mutató, gazdaságilag is rendkívül fontos foglalkozás, a pásztorkodás tárgyi anyagából vett kollekcióval kezdődik, mintegy jelezve számunkra azt, hogy a Hajdúság népének az egykor létét meghatározó foglalkozási ága volt. A pásztorművészet a legarchaikusabb művészetek közé tartozik. A pásztorkészségeken nem csak az ősi technika maradt fenn, hanem a jelek, jelképek, különböző szimbólumok nyomán a magyarság hiedelemvilágának, kultuszainak és rítusainak emlékei is feltárulnak. Amíg a pásztorművészet sok tekintetben individuális jeliegű volt, vele szemben az egészen más gazdasági közegben élő parasztság kollektívabb, sokrétűbb kulturális tradícióval rendelkezett. A paraszti népművészet éppen a sok irányú hatás következtében nagy változatosságot mutat. Ezt látjuk a házbelső, a lakás különböző tárgyain és eszközein. A paraszti ízlést nagymértékben alakították a művészi tárgyakat készítő mesterek. Szépen mutatja ezt pl. a fazekasság, amely már a Kárpát-medencébe települt honfoglaló magyarok kultúrájának is része volt. Ebben a mesterségben, voltaképpen úgy is mondhatjuk, hogy népi iparágban, sajátosan kapcsolódik össze a célszerűség és az esztétikum. A kerámiának volt és van egy rendkívül fontos, ún. használati funkciója, amelyhez szorosan hozzátartozik a díszítő funkció is, sőt a népi kultúra története során megfigyelhető volt a használati tárgyaknak az esztétikai szférába való emelése. A jelenlegi válogatásban is az ebbe a körbe vonható díszedények dominálnak - bizonyítva azt is, hogy egyes népművészeti ágak lehanyatlottak, mások fejlődésnek indultak, és napjainkban virágkorukat élik -, mint a már szoboszlóinak is nevezhető, európai rangot és hírnevet szerzett nádudvari kerámia. A díszítőművészet jelei egyértelműen kifejezésre jutnak a népviselet ruhadarabjain is. A Hajdúságban - mint általában a paraszti közösségekben - a háztartásban használatos és más egyéb viseletdarabokat a nők maguk készítették. Egyáltalán nem kétséges, hogy a tényleges népművészet, a paraszti ízlés ezekben a munkákban mutatkozik meg leginkább. A szövött és hímzett darabokban bekövetkezett változás talán a legszembetűnőbb. Hasonló változást mutatnak a szűcsmunkák is. E téren azonban mindig szerepet játszott a népi kívánalom és a mesterek ízlésvilága közötti kapcsolat és összhang. 70