Juhász Imre: A Bocskai István Múzeum négy évtizede 1958-1998 (Hajdúszoboszló, 1999)

Tartalom

városi-úri divatjától határozottan, nemegyszer különbözni akaró törekvéseket találunk a népművészetben. Ezeket a törekvéseket azonban nem általánosíthatjuk és nem vetíthetjük vissza távoli múltba. A szórványos emlékek azt sejtetik, hogy például a középkorban homogénebb volt a művészeti ízlés, és egy olyan mértékben önálló paraszti művészettel, mint a későbbi századokban, nem számolhatunk. A népművészet tágabb értelmezése valamennyi népművészeti ágazat együttesére vonatkozik, szűkebb értelmezésben pedig a tárgyak művészi megformálását jelenti. A népi kultúra egészén belül elkülönülő terület a népzene, néptánc, nepviselet, díszítőművészet, amelyek a népművészet tágabb fogalmát alkotják. A szűkebb értelmezés szerinti népművészet; az egyes tárgyak művészi kialakítása, díszítése, vagyis a díszítőművészet a népművészet részterülete. A népi díszítőművészet, illetőleg népművészet alatt tehát a parasztság tárgyformáló, tárgyat díszítő alkotó tevékenységét kell érteni. Tulajdonképpen a tárgy keletkezése hangsúlyozódik, bár utalás történik ezáltal a tárgyi kultúra egészére is. Az alkotó lehet a nép maga, a nép számára doigozó és hagyományait figyelő kisiparos, háziiparos stb., és része lehet a népművészetnek olyan tárgyipari termék is, amelyet a nép saját íziése szerint alkalmaz. Végül is mindezek egy-egy közösség ízlése és hagyománya alapján jöttek létre, és ezáltal váltak a népi díszítőművészet tárgyaivá. A parasztság tárgyai kompiexen alkalmazzák a művészi és egyszerű megmunkálású egyedeket. A népi kultúra ilyen megközelítésben nem is különülhet el „népművészeti" és „nem népművészeti" alkotásokra: a paraszti tárgyi világokban ugyanis minden tárgynak esztétikai funkciója is van, azonban ennek jelentősége nem egyenlő a különböző tárgyféleségeknél. A közvélemény, de a néprajzi kutatás is, elsősorban azokat a tárgyakat sorolta a népművészet körébe, amelyeken az esztétikai funkció fontossága megnőtt a célszerű használhatóság ellenében. Ezek általában ünnepi szerepű szertartásokhoz és szokásokhoz kötött, a mindennapi használatból kivont, megkímélt, és így a hosszú életű díszített tárgyak szférájába tartoznak. De a művészi faragású, vésett, festett, kifejezetten esztétikai megnyilvánulású és díszített funkcionális tárgyak mellett a népművészet értékrendje nem mellőzi az egyszerű megmunkálású, mindennapi eszközöket sem: mert ezek is meghatározott esztétikai igények szerint készültek. 68