Juhász Imre: A Bocskai István Múzeum négy évtizede 1958-1998 (Hajdúszoboszló, 1999)

Tartalom

Mellette a régi „csobolyó" szintén fából készült ivóedény, mely hajdan hűsen őrizte a pásztorok ivóvízét a forró nyári verőben. Múltszázadi csigafőző fazék mellett Kepes Ágnesnek, a város neves keramikusának szép, hagyományőrző vázái láthatók. Öreg álmoskönyvek, kétszázéves zsoltárkönyv, díszes öreg pipatórium, régi-régi jegykendő, szarmata sírok szép darabjai után a történelem régi dicsőségét idézi néhány most előkerült érdemes dokumentum. KOSSUTH LAJOS GYÁSZJELENTÉSE Itt halotti jelentését látom Kossuth Lajosnak, aki a város díszpolgára volt. A fekete rámába foglalt írás tudatja, hogy „Kossuth Lajos folyó hó 20-án éjjel 11 órakor hosszas szenvedés után elhunyt Olaszország Turin nevű városában." „Gyászold meg magyar! Soha méltóbbat nem gyászoltál, mert soha senki nem tett annyit a magyar nemzetért, mint amennyit Kossuth Lajos tett." A megrendítő gyászjelentés után a szoboszlói lovashajdúk dicső emlékei következnek. Itt vaskeretben a híres Bocskai zászló az egyetlen ránkmaradt Bocskai-relikvia. És mellette az írás, mely azt tanúsítja, hogy a zászló a szabadságharc csatái fölött is ott lobogott. - Jelen zászlót - mondja a tanúsító okirat - az 1606. évben Bocskai István erdélyi fejedelem ajándékozta a dicső hajdúkerület népeinek. 1849. évi február 5-én, mely időben magyar honunk a szabadságért Ausztria ellen élet-halálra küzdött, a zászlóval Komlóssy őrnagy úr vezérlete alatt fegyverre keit a hajdú lovascsapat. HAJDÚ-VISELETEK, RÉGISÉGEK Még azt is megtudjuk az okiratból, hogy a zászlót 48-ban kijavították. A Habsburgok trónfosztásakor kitépték belőle a császári monogramot. Igen érdekes, szinte egyedülálló darab az a kutyabőrre írt nemesi kiváltságlevél, melyet Bocskai István fejedelem Halasi Fekete Péternek, a szoboszlói lovashajdúk vezetőjének adományozott... ...És régi hajdúöltözetek, tizedesi bot, a fejedelem korabeli portréja, a régi hajdúk hadi dicsőségének emlékei. Hajdani dokumentumok, egy-egy kis láng, a nagy iobogásból. Régmúlt idők üzenete egy jobbágysorból emelkedett katonanépről, aki nem tűrte az elnyomást. Mert a lovashajdúk mindenkor rémei voltak mindenfajta önkénynek. S olyan büszkék erre ma is, hogy lelkemben én is melengető büszkeséggel emlékszem a szoboszlói múzeumra, mint a történelem régi ezerszínű képeskönyvére. (HBN 1958. JÚNIUS 7. - FÜLÖP GY. ÚJSÁGÍRÓ) 64