Juhász Imre: A Bocskai István Múzeum négy évtizede 1958-1998 (Hajdúszoboszló, 1999)

Tartalom

A múzeum szoborgyűjteményének kialakítása Berky Nándor (19111981) Hőgyes Endrét megörökítő portrészobrával kezdődött. (Alkotását a művész mészkőből faragta.) A nemzetközi hírű orvosprofesszort művészkedő öccse, Hőgyes Ferenc (1860-1923) is megmintázta bronz domborművében. Kígyós Sándor egyik kisplasztikája, a "Niké" márványból készült, míg a „Hegedű" c. alkotását bronzba varázsolta. Szabó László: „Az élet lángja" c. kiemelkedő művét ajándékozta a múzeumnak. Művészi érmek, plakettek őrzik Hőgyes Endre, Gönczy Pál és Kenézy Gyula emlékezetét olyan alkotók ihletéséből, mint Csúcs Ferenc, Gömbös László, illetve R. Lakatos Aranka és Hondromatidisz Rigasz. Hasonló alkotások vannak Pávai-Vajna Ferencről, Thököly Imréről, Kodály Zoltánról, Bartók Béláról és a magyar kultúra, történelem más kimagasló személyiségeiről. Kovács Gábor, a hajdúszoboszlói Kovács Máté Városi Művelődési Központ és Könyvtár igazgatójának segítségével ajándékként került a múzeum birtokába a városban öt éven át megrendezett népi jellegű Országos és Nemzetközi Szoborfaragó Tábor alkotásaiból több mint hatvan faszobor. A naiv művészek által készített szobrok formakincsükben, technikájukban igen változatosak. Az alkotások a témakört illetően túlnyomórészt népi ihletésűek („Pásztor kutyával", „Pipázó paraszt", „Kisbíró", „Tengeri morzsolás"), de többen voltak olyanok is, akiknek figyelme a hazai történelem felé irányult („Honfoglaló", „István király", „Hajdúvitéz" stb.) Az iparművészeti anyag legjelentősebb részét Kepes Ágnes keramikus alkotásai adják. Ezek különböző formájú díszedények, vázák, padlóvázák, korsók, népi figurák. A „Falusi esküvő" című kerámiaképe (120x120 cm) a helytörténeti kiállítás falát díszíti. NUMIZMATIKA A gyűjtemény darabszáma ma már jóval meghaladja a másfél ezret. Ide soroljuk a pénzérméket, papírpénzeket, emlékérmeket - sőt a fogalmat tágabban értelmezve - a különböző kitüntetéseket, az értékesebb hazai jelvényeket is. Környezetünk, benne az Árpád-kori Szoboszló számottevő gazdasági szerepére utalnak azok a friesachi dénárok, amelyek a mai Ausztria területéről származnak, és a tatárjárás körüli időkben e tájon ismertek voltak. Az Erdélyből Szolnok felé vezető sószállító útnak ugyanis településünkön lerakata volt, ami a korabeli viszonyok között jelentős piacot, vásárt vonzott. Ezt igazolja e hely Zobozlou Wasar (=Szoboszlóvásár) kö26