Juhász Imre: A Bocskai István Múzeum négy évtizede 1958-1998 (Hajdúszoboszló, 1999)

Tartalom

„Disznós Mihályé ez a Pályinkás Könyv a Ki ebbül iszik egiszsíg útána. Ha eltévejjedik Szerelmes Barátom, szolgáltasd Kezemhez mert igaz Búgykosom Szép útt az igazság Hasznos az jámborság az Kettőenk végén Vagyon a mennyország. " „Ki ez butelának szorúl lopására, kívánom istentől olyan úraságra a koldusok közöt fő kapitányságra. Pest és Buda közöt taliga húzásra." A gyűjtemény jól elkülöníthető részét alkotják a textíliák. A szőttesek, vásznak használata hosszú ideig nélkülözhetetlen volt a ruházkodásban és a háztartásban (férfi, női alsónemű, szakajtók, terítők stb.). A gyűjteményben őrzött eszközök (kendertörő, - fésű, guzsaly, rokka) számából is következtetni lehet a kendertermesztés és - feldolgozás helyi, környékbeli jelentőségére. A bőrből készült viseletdarabok közül legjelentősebbek a női kisbundák. A pelerinszerű, új nélküli bundákat legtöbbször fekete színű selyemmel hímezték a szoboszlói szűcsmesterek, olykor maga a megrendelő. A levél- és virágmintás hímzett kompozíciókat színes bőr rátéttel foglalták keretbe. Akadtak itt kunsági bundák is. Egy-egy szép bunda nemzedékről nemzedékre öröklődött. A másik jellegzetes viseletdarab a posztóból készített szűr. A parasztok, pásztorok által egyaránt kedvelt szűrök alkotói általában a debreceni szűrszabók voltak. A gyűjteményben található hajdúsági szűrök nagy felhajtható gallérral, hosszú ujjal készültek, rátétes (applikált) és hímzett díszítéssel, a gombokat jelző szűrrózsával, rézcsattal. A kilencvenes évek elején kezdődött a Hajdúszoboszlón élő népművészek jellemző alkotásainak gyűjtése. Ekkoriban közel százötven zsűrizett, míves munkadarabbal gazdagodott a múzeum. Az alkotók szinte valamennyien régiónk ismert népművészei, népi iparművészei, közülük többen a minősítő címeken kívül országos elismeréseket, díjakat szereztek. Munkásságukkal tíz régi mesterség hagyományait újították fel, s nem csupán átörökítették, hanem több vonatkozásban tovább is fejlesztették azokat. így: Császi Ferenc, Galánfi András, Kazay István, Kovács László, Kovács Mihály, Szabó Sándor fafaragó, Fazekas István fazekas, Jenei Károlyné csuhéfonó, Feja József gyékényfonó, Csanádi Imre (1923-1998) kovács, Vágó László bőrműves, Dezsőné Borbély Emma, Galánfiné Schmidt Teréz szövő, Szabó István ostorkészítő, továbbá a szoboszlói kötődésű Vágó Edit (Bálint Károlyné) mézeskalácsos, aki jelenleg Budapesten él és alkot férjével együtt. Hímzők: Radácsi Piroska népi iparművész (szakkörvezető) irányításával Diószegi Istvánné, Jertyityné Váczi Margit, Karika Miklósné, Kovács Lajosné, Radácsi Imre (1930 - 1998), Soós Imréné és Tóth Aranka. 23