Munkácsy kiállítás (Debrecen)

GOLGOTA, 1884. Olaj, vászon, 460 x 712 cm Jelzés jobbra lent: Munkácsy M. 1884 Pákh Imre (ÜSA) letétje 2016. január 22-ig Munkácsy 1881-től dolgozott a második festményen, amely Krisztust ábrázolta a kereszten. Egyszer, munka előtt önmagát is felköttette egy keresztre (De Suse márki fényképe őrzi a jelenetet), hogy érezze a fájdalmat. Tizenöt vázlat és tanulmány után 1884 húsvétjára készült el a kép. Sedelmeyer visszahozatta a Krisztus Pilátus előtt-et Skóciából és párizsi palotája udvarán egymással szemben mutatta be a két vásznat. A siker olyan jelentős volt, hogy a kép látogatásának eseményét még Maupassant is megörökítette a Szépfiú (Bel ami) című regényében. A másodbemutató Budapesten, a régi Műcsarnokban (ma Képzőművészeti Egyetem) volt 1884 szeptemberében. Ekkor a festő úgy nyilatkozott, hogy most már új képre gondol, a feltámadásra, az eszme győzelmére. Ez a terve nem valósult meg, mert a magyar egyházi vezetők pénzgyűjtési akciója a két festmény itthon tartására nem sikerült. Sedelmeyer túl magas árat szabott, továbbvitette a Golgotá-t. Európai diadalút után ezt is New Yorkban mutatták be, és ezt is John Wanamaker vásárolta meg. Sorsa 1988-ig összefonódott a Krisztus Pilátus előtt-tel. Ekkor, a Sotheby's aukción egy magyar galériatulajdonos, Bereczki Csaba Gyula vásárolta meg, s O adta át magyar bemutatóra 2004-ig. 2004ben a festményt a jelentős Munkácsy gyűjteménnyel rendelkező, munkácsi származású Pákh Imre vásárolta meg, aki a műalkotást 2016. január 22 - ig szóló letéti szerződéssel a Déri Múzeumban helyezte el. A Golgota nehezebb feladatot jelentett Munkácsynak, mint az első és a harmadik festmény. Azok cselekménye zárt térben játszódik, ezé a szabadban, a Koponyák hegyén. Ott az adott szűk tériség segített összefogni a kompozíciót, itt a hatalmas természeti kép szinte elnyeli a csoportot, illetve a két csoportot. Az egyik Krisztusé és a siratóké, a másik a szemlélődök és eltávozók csoportja. Itt, az árnyaltan jellemzett tömegben látjuk a legérdekesebb figurákat: a közönyös zsidó ácsot, a mellét verő, futó zsidó férfit, és az ún. arab lovast. Azaz a lóháton ülő titokzatos, jelképes alakot. A mű legnagyobb erénye a jellemző, kifejező kolorit és a tájfestés. Az ég vészjóslóan ismétli a megtörtént, jóvátehetetlen drámát, amelyet mindegyik evangélista megírt, ha szűkszavúan is. A Golgota 107 év után, 1991 őszén érkezett ismét Budapestre. 1992-93-ban restaurálta Szentkirályi Miklós, Lente István és Menráth Péter. 1993 húsvétján Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban, 1993 Szent István napjától a Déri Múzeum Munkácsy-Termében látható. Fotó: Hapák József