Debrecen és a magyar irodalom (vezető a Déri Múzeum állandó irodalmi kiállításához. Debrecen)

A Borsos-villát 1980-ban a városi tanács helyreállíttatta. Külső megjelenésével, az eredeti formák megőrzésével változatosságot kölcsönöz környezetének is. Belső tereit múzeumi céloknak megfelelően alakították át, de az épület stílusa, hangulata megőrződött. Ez az atmoszféra kedvezően hat a kiállítási anyagra is. Irodalmi múzeum, állandó irodalmi kiállítás létesítésének gondolata évtizedek óta foglalkoztatta Debrecen irodalomszerető közönségét és a szakembereket. A város páratlanul gazdag irodalmi múltját valamikor emlékszobák és iskolai kiállítások mellett időszaki kiállítások idézték. Az emlékszobák korszerűtlenekké, az iskolai bemutatók zártakká, a szélesebb közönség számára hozzáférhetetlenekké váltak. Az időszaki kiállítások többnyire csak egy-egy nagy egyéniség bemutatására vállalkoztak és vállalkoznak. A Református Kollégium kiállításaiból ugyan megismerheti az érdeklődő a nagy hagyományú iskola híres tanárait és diákjait, de a város ötödfélszáz éves irodalomtörténetéről ott sem kap átfogó képet. Ezt a hiányt igyekszik pótolni a Debreceni Irodalmi Múzeum, amely a Déri Múzeum irodalmi anyagára alapozva állandó kiállítás formájában igyekszik bemutatni azokat a kapcsolatokat, amelyek a Tiszántúl szellemi központját évszázadokon keresztül a magyar irodalom fejlődéséhez fűzték. A kiállítás Debrecen irodalmi fejlődésének történetét a XVI. századtól 1945-ig kíséri nyomon. Ezt a hatalmas korszakot három nagyobb egységre bontja a kiállítás. Az első egység, amelynek mottója Gulyás Pál versét idézi: „Debrecen, ó-kikötő", a 16—17. század főbb szellemi áramlásait szemlélteti. A második rész foglalkozik a felvilágosodás korszakával és a 19. század legnagyobb alakjaival. Ennek az egységnek alapgondolatát Fazekas Mihály szavaival fogalmaztuk meg: „Zsendül a józan okosság." A harmadik rész, mint azt a választott mottó is jelzi: „Új időknek új dalaival", a századforduló és a 20. század első felének irodalomtörténetében keresi a debreceni szálakat. A hagyományok és az irodalmi gyűjtemény gazdagsága a jelenleginél nagyobb kiállítás rendezését is lehetővé és indokolttá tették volna. A rendelkezésre álló hely azonban meghatározta a kiállítás nagyságát. A helyes belső arányok kialakítása érdekében szükségessé vált a szelektálás. A kiállításban csak azokat az írókat tudjuk bemutatni, akik lezárt életművükkel, életük egy-egy jelentős korszakával kötődtek Debrecenhez. Csak jelzésszerűen tudtunk megemlékezni a máig élő Csokonai-kultuszról, a debreceni színjátszás történetéről, és csak felvillantani tudjuk a város újságírói, folyóirat-szerkesztői hagyományait. A kiállítás belsőépítészeti tervét dr. Boreczky László, grafikai tervét Molnár Józsefné készítette. A kivitelezést Hámory László vezetésével a Központi Múzeumi Igazgatóság kiállításrendező osztálya végezte. 5