Debrecen és a magyar irodalom (vezető a Déri Múzeum állandó irodalmi kiállításához. Debrecen)

• A kedvező családi légkörben hamar megmutatkozott a gyermek Csokonai tehetsége. Kollégiumi tanárai többnyire felismerték képességeit, és különböző engedményekkel kedveztek a törékeny kisdiáknak. A Kollégiumban Budai Ézsaiás, Budai Ferenc, Fodor Gerzson, Kovács József és mások tanították. Kovács József, a népszerű költő így vélekedett a „poétái klasszis" ifjú tehetségéről: „Csokonai Mihály kezem alájött a poézis tanulására 1785. esztendőben március 17-én százhuszonötötöd magával. Nekem volt hát első szerencsém az ő poézisre született nagy elméjét formálnom és kitakarnom az abban lappangó tüzet... A legelső verseiből mindjárt észrevettem azt a különös geniet, melyet osztán egész esztendeig mindinkább becsültem és dicsértem. Az ő versei mindenkor könnyeden folyók és inkább természetiek, mint mesterségesek voltak." Csokonai 1794-ben a poétái osztály „közönséges tanítójává tevődött... Az mindjárt különös volt benne, hogy ő az éjszaka nem aludván rendesen, csak az óra elütésekor, mikor már tanításra menni kellett, költetett fel ágyából, ahonnan többnyire minden előre való készülés nélkül, s félig borzasán jelent meg az oskolájában. Még különösebb az, hogy a Debrecen vidékin idegen peripatetica metódust hívta vissza a görög kertekből, és inkább mezőn, vagy legalább az oskolájában sétálva tanított... A tanítványaival való bánásmódja is egészen különbözött attól, mely ott szokásban volt. Egy 21 éves ifjú inkább barátainak hitte az ővele csaknem egyforma idejű ifjakat, mint tanítványainak. Együtt sétált, mulatott, játszo.t, és hogy semmit el ne titkoljanak, gyakran a tartózkodást nem ismerő barátságnak között együtt is pipázott azokkal, sőt, legalább amint vádolták, együtt is ivott. Bizonyos az, hogy egykor a borról lemondván egy igen elmés pompával és verssel Bachust elbúcsúztatta és tanítványaival eltemette... Éppen ez a tanítványaival való barátságoskodás méze volt az, melyből készült az ő számára a méreg, hogy őtet megölje." Domby Márton, Csokonai első életrajzírója még személyesen ismerte a költőt, így sok hiteles adatot őrzött meg az utókor számára. 1795-ben Csokonainak el kellett hagynia a Kollégiumot. Patakon joghallgató lesz, itt is hamar kitűnt képességeivel, még sincs maradása. Egyre erősebben munkált benne a vágy, hogy műveit kiadhassa. Pártfogókat keresve jutott el a pozsonyi országgyűlésre. Itt sikerült is megindítania a Diétái Magyar Múzsa füzeteinek kiadását. Egy eredeti füzet látható is a vitrinben. Vándorlásai közben Komáromban ismerkedett meg Vajda Juliannával, versei halhatatlan Lillájával. Ez a szerelem a csalódással együtt is hihetetlen érzelmi gazdagodást jelentett a költő számára. A kiállításban is látható Lilla-kötetet még Csokonai rendezte sajtó alá, a megjelenést azonban már nem érte meg a költő. Az első magyar komikus eposznak, a Dorottyának valószínűleg köze van a csalódáshoz. A költő hirtelen feltörő nőellenessége mögött alighanem a keserű élmény húzódik meg. Csokonai ezzel a művével korának torz erkölcsi felfogását figurázta ki. 1804-ben 'jelent meg először a Dorottya. Fazekas Mihály tréfából két vénlány nevében felháborodott levelet írt barátjának. Ezek másolatát láthatjuk is a kiállításban. A csurgói korszakot egy onnan írt levél jelzi. Csokonai Vitéz Mihály 1800 nyarán tért vissza Debrecenbe. A következő évben egy felvidéki kirándulás kapcsán felkeresi 17