Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

I. kötet

nak; ha fukar: áldozatkész lesz, ha kőszívű: vajszívű lesz, mint a vén zsugori agglegény Scrooge, akivel Dickens átálmodtatja múltját, jelenét és jövőjét egy karácsony éjszakán. Jaj, de gyönyörűen tudja ez a Dickens festeni a gyermekes családok boldogságát, s általában a boldogságot. És a gyermekeket! Jaj - magam is úgy szeretnék most hirtelen megházasodni! Igaza van Petőfinek: Dickens az emberiség legnagyobb jótevője!

159 A Szabad Iskola vezetősége felszólított, hogy az újesztendei ciklusban tartsak sorozatos előadást az újkori költészetről. Én a modern drámát választottam tárgyamul. A költészetnek ezen a legmagasabb fajtáján meg lehet mutatni az egész irodalomban végbement nagy megújulást. E megújulás lelke röviden ennyi: az ideális nagy hősöket apró reális hősök váltották fel; nem királyok a dráma középpontjai, hanem: a nép. Tört érzelmek és detail-művészet kora a mi korunk, ahogy a Péterfy éles szeme már észrevette. (...) * Aki körömbe kerül, annak elébb-utóbb íróvá kell vedlenie! Itt van hivatali társam, Osváth Ödön, a legegyszerűbb nyárspolgárok közé tartozik. Két esztendeig pennát sem fogott a kezébe, hogy levelet írjon. S most? Halomszámra levelezik tudom is én kikkel; azonkívül hozzáfogott, óriási lángolással, egy Debrecent érdeklő történelmi dolgozatnak az írásához. A döntő indíték az volt erre az elhatározásra, hogy kereken kijelentettem előtte: csakis író embert tudok igazán szeretni! S inkább megtagadja magát, csakhogy tessék nekem. Jó fiú, látni való. Most boldog, hogy történetíró! Hát nem érdemes jót tenni másokkal? (...) * Jászai Marinak küldtem egy Sámson-t, s az ajánlásomban elneveztem „Örök lobogás"-nak. Nagyon tetszett neki! Azt írja, ezután ünnepi alkalmakkor ezt a nevet használja.

160 Neveket mégis csak tudok adni. (...) 159 Petőfi Sándor: Úti levelek Kerényi Frigyeshez. XVIII. levél. 160 „.. .de íme lesz már egy ünneplő nevem is! Mekkora jutalom! Minden jó szálljon érte Önre kedves jó Oláh Gábor uram - Tanár úr, ugyebár? Majd olyankor, mikor semmi más gyógyszert nem találok rettentő szenvedéseimre, olyankor, amikor eddig az apámat szoktam káromolni, hogy' mert igazságra tanítani - és aztán térdre esem a Széchenyi István képe előtt és fölbeszélek neki: Te, Te többet szenvedtél! Még többet! Annyival szenvedtél többet, amennyivel több, nagyobb lelked volt! És ez a gondolat megszégyenít és lassan elcsitít - majd olyankor, balzsamul, megsúgom magamnak azt a nevet, amelyen Ön nevezett; és az jó, jó, igen jó lesz a lelkemnek." (1907. dec. 18. - DIM) Egy későbbi - már Jászai halála után -, a Csokonai Kör Jászai-emlékezetén felolvasott visszaemlékezésében Oláh megemlíti egy sérelmét is. Oláht Jászai Elektra-alakítása versre ihlette (Elektra), s megje-