Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
I. kötet
roncshalmazt: a kötélről leesett, összetört komédiást... Itt még felséges álmok következnek, úgy sejtem... 158 Marx: a világ kakasa! Ő kukorékolta meg a szocializmus hasadó hajnalát. Kukorékolása piros harsogó és hosszan tartó volt; értelme: communista manifestum és kapitalizmus! A szomszéd kakasa, Engels, meghallotta és visszakukorékolt rá. Azután együtt is kukorékoltak. Ajánlom mindenkinek, hogy karácsony előtt olvassa el Dickens „Karácsonyi ének"-ét; ha boldogtalan: még boldogtalanabb lesz, ha boldog: még boldogabb; ha nőtelen: megházasodik; ha gyermektelen: gyermeket teremt vagy szerez magá158 Egyéniségkultusza korai formálódásáról ad számot a Schopenhauer ellen című, még 1905-ben írt feljegyzése: „Szegény kis Juhász! Azt írja a minap: meg akar halni közelesen, mert az idegei tönkrementek. Szeretném megkérdezni porrá vált Schopenhauer-Akarat urat, vájjon az idegeknek van-e akaratjok? Ha van: miért nem akarnak akkor is, ha nem bírja a Juhász-egyén akaratra rázni? Ha nincs, miért akarják azt, hogy szegény kis akaratoskodó Juhász ne akarhasson? - Aztán: mi célja a nagytekintetű Fajnak azzal, ha Juhászegyént kárhozatba kergeti, idegeit tönkre silányítja, s így lassan nemzőképességét derékon szegi, eltemeti? Miért nem rendelte az ilyen filigrán egyedeket kapásoknak, hogy ott megdalmahodjanak? Vagy - ahá! - talán éppen azért kell pusztulniuk a Juhász-féle kis ideggombóc embereknek, mert a fajfenntartó nemző erő negyedik gyökére szállt bennök, s nem volnának alkalmasok tenyészetre? De ha a Világ okos, hogy teremthet ily csenevész egyedeket, melyek a faj tovább vitelére képtelenek? Mit tenne a természet, ha utoljára minden egyén így degenerálódnék - s kiveszne a Faj? Csak a sokasodni tudó egyén az ember? Akkor állítsuk fel a jó Platon államát. Erős testű asszony, erős testű ember - eresszük őket egymásra, hadd nemzzenek, hadd tenyésszenek! Az ész, az isteni Ész pedig, kiválva, hadd trónoljon impotens nyeglék túlhalmozott agyvelejű koponyájában! Bölcsészek: igen fura legények vagytok! Többet ér nálatok az igazi költő, mert két életet él és a harmadiknak ad folyamatot. Mint ember (= egyén): éli a Nagy Jánosok hétköznapi kenyérkereső életét; mint lángszellem (= egyén): éli a Platon sejtette ideák világát; mint házas ember (= egyén): gyermeket nemz (amelyik nemz) és így harmadik életrendnek ad folyamatot. Hát Schopenhauer úr nem ismert nagy szellemeket, hogy a tekintetes Faj orosz rabszolgai uralma alól kirántotta volna őket, mint a faj minden dicsőségét, azaz erejét egyesítő Egyéneket? - Schopenhauer, az öngyilkos kalmár kérkedő fia, megvesztegető szépen tudja a bekötött szemű embert, virágágyak és parkettek ösvényén keresztül - a klozettbe vezetni, s ott levéve a vezetett pasas szeméről a köteléket, kéjszenvdüh-melencholia hangján nyomja a megrökonyult »objectivalt akarat« fejét a klozett kerek nyílásának kétes semmiségébe, mondván: Siehst du, Unglücklich! Kein Wille, keine Vorstellung, keine Welt! Shakespeare, Goethe, Petőfi: akarat? Egyéb semmi?... Vén Schopenhauer, haragszom reád, és sutba vágom filozófiád! Debrecen, 1905. július 29. Oláh Gábor." (Kézirat - DIM) - A német szövegrész fordítása: Nézd, te szerencsétlen! Nincs akarat, nincs képzet, nincs világ.
