Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

I. kötet

az érem másik oldalát tekintve: „Vízivó Minden Huncut!" - Ó, nagy volt hajdan a magyar!... (Szept. 17.) * (...) Csak olyan gyáva ne volnék! Igazán, egész Debrecen, sőt verskötetem után fél Magyarország szentül meg van győződve, hogy nálam nagyobb kokinkhinai kokas nincs a négy folyam és hármas bérc honában! Pedig hát, pedig hát! Csak a szám jár... Ártatlan vagyok én, mint az izé.

137 Három esztendőn keresztül egy szeretőm volt, van, s annak sem nagyon koptattam a kilincsét. És mégis! Nincs oly elvetemült anya, aki rám merné bízni hajadon leányát déli tizenkét órakor. (...) Vasárnap, 22-ike- Érsemjénben Kazinczynak mellszobrot csináltatott Fráter Loránd, ez a sajátságos, magyar nótafa,

138 azt lepleztük le délután, nagy szélnek zendülésében. A leleplezésben a legaktívabb szerep nekem jutott; mert, mint legszálasabb embert, engemet bíztak meg a szoborlepel lerántásával. (Ez a „lepel" hétköznapokon szalonnásruha vagy kenyértakaró szokott lenni; most egy gombostű csatolja össze nemes Kazinczy nyakán.) Négyesy László tömörvágású, komoly, emelkedő beszéde végén hullt le a lepel. Kazinczy igen fiatal, gavallér legény ezen a szobron; nem hasonlít önmagához, de szép. A Ferenczi-féle Csokonaiszoborról mondja ezt éppen Kazinczy. A Négyesy beszéde alatt már szűköltek a viharbanyák, s ugyancsak nagyokat posszantottak; a sugár szép Paulay Erzsi

139 fehér pártáját le is pederintették. Jaj be kedvesen szavalta Szávay versét a kedves! Ismerem, még a Nemzeti színpadjáról, együtt statisztáskodtunk annak idejében. A koszorúk letétele már a rendetlenségek zenebonája volt. Végh József prédikátor uram egyszerűen leemelte a talapzatról azt, aki sokáig beszélt. Ünnep után paroláztam a zömök, ázsiai fejű Loránd mesterrel is, akinek szervusz az egész világ. Megnéztük a Kazinczy születése házát... Szép, nagy, magyar tágas porta. És most?? - Petőfi Széphalomról írja: „Ez volt tehát a múzsák egykori tanyája, hol most haszonbérlő zsidó lakik?"

140 Igen! Érsemjéni Kazinczy-portán, az ősi Bossányi-portán is Feldmann úr az úr. Szomorú, szomorú... Tábla is díszeleg a ház falában; a többek közt ezzel szúrja ki az olvasó szemét: „Itt született K. F., a magyar müpróza hallhatatlan megalkotója." Sic! O, szegény Kazinczy! milyet fordulhattál sírodban, te, a helyesírás kényes tanára, mikor ezeket a hallatlan sorokat metszették! Mintha csak Arany János ezt parodizálná ismeretes soraiban: „Ritkán szedett betűi nagy 137

„Ártatlan vagyok én, / Mint az izé..." Ezt olvassa ki a széles tenyerű Fejenagy szemérmetes Erzsók tekintetéből. (Petőfi Sándor: A helység kalapácsa. Harmadik ének.) 138 Fráter Lóránt (1872-1930): országszerte ismert és hangversenyeket adó dalszerző. 139 Paulay Erzsi (1886-1959): színésznő. 140 „Ez volt tehát / A múzsák egykori tanyája, / Hol most haszonbérlő zsidó lakik?" (Petőfi Sándor: Széphalom.)