Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

Az önismeret kertjében - utószó

siker és a pénz adta bódulatra vágyott. Talán nem kellett volna élő szobrot faragnia magából. Talán nem volt tisztában vele, hogy „a lelki szegénység csupán feltétele, kezdő stádiuma az élet igazi vitelének". De talán leginkább azt nem tudta, hogy „a lelki szegénység annyi, mint magunk feladása, hogy azáltal művünket realizáljuk; művünket, mely felőlünk nézve csak véletlenül a miénk, mely által azonban szükségessé válunk".

178 Oláh előbb akarta érezni, hogy szükség van rá, sőt, ami ennél fontosabb, maga akart efölött dönteni. Ki akarta zárni a véletlent, a jelentéktelent és a jelentésnélkülit, hogy szükségszerű, megalkotott, önmaga által birtokolt életet élhessen. „Mindig egyedül volt. (...) Világossá lett előtte, hogy helyét a világban magának kell megkeresnie, mert ő maga a világ, hasonlóan nagy és egyetlen, mint az emberek közös világa."

179 Mindenhol magát kereste, mindenhol a saját arcát szerette volna látni, mígnem aztán rabjává vált tükörképének. S lassan a világ nem volt már más, mint énjének kivetítése. A végén már maga sem tudta eldönteni, üldözési mániában szenved vagy valóban üldözik, hogy jelentős költő vagy csak annak képzeli magát. Hofmannsthal tisztában volt az esztétikailag formált belső világ és a külső, durva valóság integrációjának lehetetlenségével és az erre tett kísérlet veszélyeivel. Hisz aki kísérletet tesz erre, az vagy megőrül, vagy meghal. A királyfi a világba kilépve is királyfi marad.

180 Oláh azonban feltétlenül - kisebb-nagyobb önértékelési lejtőkön is túl - hitte, hogy belső, esztétikailag alakított világa az egyetlen mérce. Még ha el is tűnik körülötte a világ. S közben nem vette észre, hogy aki birtokolni akarja, az elveszíti magát. Önmaga helyett így csak a tükörképét láthatta meg. Róla is elmondható, mint Erwinről, Leopold von Andrian regényhőséről, hogy bár belépett az önismeret kertjébe, de anélkül halt meg, hogy megismerte volna önmagát.

181 Lakner Lajos 178 Lukács György: A lelki szegénységről. In: Lukács: i. m. 548. 179 Andrian: i. m. 55. Az én fordításom - L L. 180 Vö. Hofmannstahl: Märchen der 672. der Nacht, Reitergeschichte. (Magyarul: A 672. éjszaka meséje. Art Limes 2000. 44. sz. - Lovastörténet. In: Vajda György Mihály vál. Mai osztrák elbeszélők. Bp., 1967.) 181 „So starb der Fürst, ohne erkannt zu haben." Andrian: i. m. 58.