Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

V. kötet

még itt csodálatos szimfóniák, ragyognak még itt olyan bengáli tüzek, hogy a mennyország lobog rá a pokolra. Dante fantáziája ragyog magyar színekbe merítve; Shakespeare égcsókoló szent hegytetője tartja vállán a magyar fellegeket. S az Adria szélén egy új Leviathán

96 kész lelke dalol. Szóval oly csodák várnak ránk, hogy el sem tudjuk hinni mi, akik nem látjuk. * Az utóbbi két év alatt az orvostudomány, legalább annak belgyógyászati része, letette előttem az érettségit, jobban mondva beadta hozzám szegénységi bizonyítványát. Mennyi tapogatózás, micsoda kétségek, mennyi félhomály, mennyi féltudás; igazán mintha egy őserdő rengetegében törtetnének előre a derék orvosok. Alig valami biztos, csaknem minden bizonytalan. Bizonyos sémák szerint igazodnak a felcserek. Megvan a cukorbetegség terápiája, megvan a szívizom-elfajulásé, megvan az ödémáé, megvan a nagy vérnyomásé. Most már engemet négy bajról kezelnek. Mindig ugyanazzal a menettel. Csak az első alkalommal volt új, másodjára már tudtam előre. Két év óta ezt a kerengő malmot járom orvosaimmal. Némelyik próbál egy-két új változatot. Csak a cifrázata más, a lényeg ugyanaz. A naivabbak, humorosabbak vagy ravaszabbak, akik pénzt akarnak szerezni, megteszik azt, hogy még súlyosabbítják a meglevő bajt, s aztán mintha gyógyítanának rajta, visszaállítják az eredeti fokára, hogy úgy lássék, vagyis úgy érezze a beteg, mintha könnyebbítettek volna nyomorúságán. Én keresztülláttam a szitán, s mélyen elszomorított, hogy a tudomány emberei ilyen szembekötősdit játszanak velünk. Egy mai orvos soha nem vallja be azt, hogy képtelen ezt vagy azt a betegséget meggyógyítani. Köti az ebet a karóhoz még akkor is, mikor a betege már agonizál. Mikor megkérdeztem ennek az okát, azt mondták, hogy az orvosnak a beteget végleheletéig gyógyítani kell. Erre tettek esküt. Belenyugodtam, ez is valami. Csak az hozott aztán ki a sodromból, mikor a szegény orvos tapogatózásai közben mellé fogott a húrnak, mint a rossz hegedűs. Bántanak, bosszantanak a titkolózók is, akik a félelmetes csoda köd-köpönyegébe akarnak burkolózni, s mint egy láthatatlan Siegfried

97 ütögetik a szerencsétlen flótást, hol főbe, hol farba. A kuruzslás korában csakugyan fontos volt ez a rejtelmes nem-tudni-kicsodaság; de most, a XX. században a gyorsaság és rideg józanság korszakában nem értem: kit akarnak lóvá tenni a mélyen tisztelt mesterek: bennünket-e, vagy magukat? * Azért is dühöngenek rám az orvosok, mert én megkérdezem mindennek az okát, s fürkészem mindennek a következményét. Az orvosok közt találtam a legtöbb és legnagyobb önzőket, legalább a magyar orvosok olyanok, hogy a csillagos 96 Bibliai tengeri szörnyeteg. 97 A Nibelung-ének című eposz hőse, aki varázssapkája segítségével láthatatlanná tudott válni.