Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

V. kötet

- Elérte művészi pályáján azt az elismerést, amire számított? Kissé borús, kesernyés hangon válaszolt kérdésünkre: - Dehogy értem, dehogy értem... Harminc éven keresztül tanár és könyvtárnok voltam. Nem szólt énrólam senki. Még csak azt sem kérdezték tőlem, hogy élek-e. - Milyen műfajban dolgozik a legszívesebben? - Én minden műfajt egyaránt kedvelek és müvelek is. - Melyik versét tartja legsikerültebbnek vagy legkedvesebbnek? - Erre a kérdésre lehetetlen válaszolnom. Inkább azt kérdezzék, melyik versem tetszett legjobban a közönségnek. Erre a kérdésre inkább tudok választ adni. A legnagyobb sikert aratott versem a Patkánybűvölők című volt. Szavalták rádióban Pesten, vidéken, mindenfelé, s ezt ismerik a legtöbben. - Férfiak vagy nők költőjének érzi-e magát? Mosolyogva válaszol kérdésünkre. - Elsősorban föltétlenül a férfiakénak, mert verseimben van annyi - ha nem is több - gondolat, mint amennyi érzés. De azért sokkal jobban esik egy kislány elismerő vagy dicsérő szava, mint egy nagy férfi ünnepélyes hódolata. Nőgyűlöló'-e Oláh Gábor? Most egy kényesebb kérdést pendítettünk meg. - Úgy hallottuk, hogy Oláh Gábor nőgyűlölő. Nem tud a közönség semmit szerelméről, nem voltak nagy szenvedélyei és nem is házasodott meg soha. - Nem gyűlöltem soha a nőket, sőt egy időben rajongással, imádattal néztem föl rájuk, de azután megszűrődtek ezek az érzések, s az imádatból becsülés, a szenvedélyből szeretet lett. Már csak azért is hálás vagyok a nők iránt, mert ők a legkitartóbb, leghűségesebb olvasóim. Mint regényírót pedig ők ismertek el először. .. Hogy miért nem házasodtam meg? Nem mertem. Azt hittem, csak én felelek a másik fél boldogságáért, a másik nem az enyémért és féltem a nőben az ellenféltől... a döntő ok ez. A művész életkora - Mit tart az életről és halálról? - Az élet nagy csoda. Az ember mikor kezdi megérteni, már kiszalad a kezéből. Szerintem a művésznek 150 évig kellene élni, hogy megértsék. Az élettel szemben egyetlen álláspontja lehet a művészembernek: megfigyelni, tehát ülni az élet vizeinek partján és nézni az előtte elsuhanó hullámokat. Ennél szentebb örömöket nem ismerek. - A halál? - tűnődött el a kiváló költő. - Nem a nagy nirvána, a nagy semmi, hanem az életnek a folytatása. Az ember jön a semmiből és megy a semmibe. Milliárd éveket nem él - tudniillik a születés előtt - és milliárd éveket alszik halottan. De ez nem azt teszi, hogy az élet megállt, hanem hogy akarata ellenére folytatódik: Átváltozunk! mint ahogy legutolsó kötetemben az „Orbán lelke" című versemben elbeszéltem. A halál az élet folyamának árnyékban haladó része. - Milyen új munkákon dolgozik jelenleg, tanár úr? - kérdeztük végül. - Elbeszéléseket írok, illetve diktálok, mert szemem igen gyenge és írnom, olvasnom nem szabad. Legutolsó művem, amit a magam szemével és kezével írtam,