Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

V. kötet

adjunktusa, és az ő anyukájáért ott hagyta a nagy jövővel kecsegtető egyetemi pályát, elvette azt a kis lányt, aki az ő anyja lett, s mivel a házas élethez több pénz kellett és most rögtön kellett: hátat fordított a tudományos pályának, hivatalnok lett: adóellenőr. Mit nem tesz az ember egy kis nőcske kék szeméért! Meglepett a fiúnak ez az őszintesége, s az az okos és komoly kritika, amivel kísérte az apja gyors döntését. 1941 nyarán

72 ismerkedtem meg a Balogh családdal. A család az apából és 4 kedves leányból állott. A legidősebb 19, a legkisebbik 12 és fél éves. Van köztük barna szemű, kék szemű és szürke szemű. Van szőke hajú, barna és fekete. Egyik kedvesebb, mint a másik. 4-4 polgári iskolát végeztek. Főzni még a legkisebbik is remekül tud. Bánom, hogy nem velük főzetem a kosztomat. Hogy kerültem velük ismeretségbe? Cukorbetegségemmel kapcsolatos szembajom a nyáron annyira megromlott, hogy le kellett mondanom írásról és olvasásról. Legutolsó munkám, amit a magam kezével írtam meg, a Csokonai-regényem volt, „A láthatatlan diák", jó 400 oldalas regény. Ezt még szerencsésen be tudtam fejezni. Már a közvetlenül utána írt 3 elbeszélésemet [A rettentő bába, A klinika verebei, A Balogh lányok őszi hadjárata)

73 a Balogh lányoknak diktáltam. Különösen Piroska, a legnagyobbik, igázta térhez elröppenő szavaimat. Bizony nagyon szokatlan volt eleinte, mert nagyon sokáig kellett várnom a leírásra. A magam kezével mindig gyorsabban tudom leírni. Várakozás közben hányszor elfelejtettem a legjobb kifejezéseket, a legfrissebb szólamokat, a legragyogóbb hasonlatokat és bizony csak a második garnitúrából kellett pótolnom. Nehéz munka, sokat kell főben tartanom. De milyen édes dolog, mikor a kis optimista Balogh Katóval összedugjuk a fejünket Kar utcai házunk kis ablaka alatt. Aki elmegy kis ablakunk alatt, nem tudja, miért érez valami melegséget. Megcsapja az a láng, amely a lelkünk kohójából lobog föl. Sóvár pillantást vet az üvegeken át befelé: be jó világ lehet odabent. így gömbölyödik ki még a szerencsétlenségből is valami boldogság. A nyáron májusban, júniusban, augusztusban, sőt szeptemberben is bent voltam a klinikán mindig 10-12 napra. Egy gyalázatos új betegség támadt a cukorbaj mellé. Szívizomgyöngeség, mondják az orvosok. Aminek a következménye az a vizenyő, amelytől a lábam megdagad és a szívműködésem meggyöngül. Ennek pedig nehéz lélegzés, erőszakos köhögés a következménye. Kombetinnel gyógyítják és novurittal. Csak egy a bökkenő: amit 12-15 napig gyógyítanak, annak az eredménye 5 nap alatt odavan. Amíg a kúra tart, feküdnöm kell vagy kellene. Amíg a kúra szünetel; nem volna szabad járnom; így az egész hátralevő életem 72 A Naplót innentől kezdve idegen kéz írta, Oláh diktálása után. 73 A rettentő bába megjelent a Debreceni zendülők című (Debrecen, 1955.) kötetben, a másik két elbeszélés kéziratban maradt.