Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

V. kötet

Valami fekete hidegséget érzek. Nem tudok eligazodni. Senki nem mond igazat. Valamit eltitkolnak. Egy hang újra kiemelkedik a zümmögésből: - így lesz belőle nagy ember. Először halálra ítélik, azután... Dicsőségről vagy miről szól. Megint szívembe fúródik a sejtelem: az én halálomról van itt szó? Hiszen, igaz, nagyon beteg vagyok; a télen kétszer voltam igen rosszul; mintha kisebb szélhűdés is ért volna; egy éjjel, mikor a lelkemet is kihánytam, írni akartam, hogy hívjanak orvost - nem tudtam leírni egy mondatot sem hibátlanul. Az agyamat mintha abroncsba szorították volna: fájt, hátul és a bal oldali féltekében. Ez, tudom, nem valami közönséges fejfájás. Munkácsynak is így fájt paralízise kezdetén. - Ezt jelentené a körültem suttogott halál szó? Mikor a szemtelenül kicsúfoló Micskeyről volt szó, a tanári szoba nagy tumultusában valaki, ma se tudom ki, meglök szelíden: - Ütni sehogy sem szabad. Akkor semmi jelentőséget nem tulajdonítottam ennek a figyelmeztető mondásnak. De később e körül kezdett kristályosodni alaktalan félelmem. Az osztályban a fiúk olyan furcsán néznek reám. A IV-ikben halálos csend fogad. A szülőfogadó órákon minden anya feltűnően gyöngéd hozzám - mintha siralomházban levőt látogatnának. Sok rossz tanítványom bocsánatot kér tőlem. Egy V. osztályos fiú, mikor fölszólítom, alig tud dadogni; rettenetesen fél. Miért? Tőlem nem szoktak félni a diákjaim. Mindenkire gyanakszom, mert senki sem őszinte hozzám. Legalább úgy érzem. Megütni nem szabad senkit. Én egy rossz, aljas lelkű, kicsúfoló tanítványomat megütöttem, arcul csaptam, mert már tűrhetetlen volt velem szemben való magaviselkedése. Ebből támadna valami tragédia? A fiúnak katonatiszt az apja. Elégtételt kell vennie rajtam? Ezért támadt az a hír, hogy megvernek? De az is lehet: törvényszék elé viszik az ügyet: s ha engemet börtönnel büntetnek, ha csak egy napra is: tanári állásomat elvesztettem, talán vele nyugdíjra való jogosultságomat is. Hatvanéves vagyok, új pályát nem kezdhetek, mert a tanárságot is alig bírom már. Éhen halok. Még egy harmadik eshetőség is van. A mai őrült világban minden lehet. Ezt a tiszti fiú-verést besorozhatják a statárium-törvény alá, akkor engemet ki is végezhetnek. Mintha ez sötétlene tanártársaim arcán. - Igazán nem tudom: fenyegethet ez a vak tragédia is? Az én verésem fenyítés volt, minden tanár alkalmazza. De amilyen veszett szerencsém van, pont csak engemet ítélhetnek el érte. A többiek menekülnek. Eh, beleőrülhet ebbe az ember. Éjszakáim irtózatosak. A felakasztás és agyonlövetés minden mozzanatát szörnyű hűséggel élem át minden éjjel. Az agyam majd széjjelszakad. Nem bírok egy percet aludni. Ilyen agyongyötört idegzettel kelek föl és megyek tanítani. Csodá-