Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

I. kötet

sorstól, hogy legalább kultúrnép faljon föl bennünket, ne az orosz! - Ugyebár szükségtelen megjegyeznem, hogy ez a levél Önnek, nem az újságoknak szól. Jászai."

91 Az ilyen asszony előtt leveszem kalapomat - és sírok keservesen. (...) Április 28., vasárnap. Ma lepleztük le az oratóriumi emléktáblát. A Nagytemplomban, ahol Kossuthék kimondták a függetlenségi nyilatkozatot, az izzó lelkű, keményfejű, ideális Jánosi Zoltán tartott hatalmas prédikációt; inkább politikai beszéd volt ez, mint egyházi szónoklat, maga Jánosi is inkább politikus, mint prédikátor, de szó ami szó: nekem végtelen jólesik az ilyen Petőfi-féle, nyílt, őszinte, ami szívén, az a száján ember! Úgyis maholnap írmagul sem marad közöttünk és közülünk ilyen jellem. Templom után az oratórium ajtaja előtt nyitotta meg az ünnepélyt a nem magyar kiejtéssel beszélő Haendel, aki a Kremlben vagy 40 honvéd 48-as zászlót látott. (...) Ferenczy Gyula elkiáltotta magát éles hangon: „Menjünk be a terembe!" S ez a pár szó megváltoztatta az ünnep képét; nem az emléktábla előtt folyt le, hanem bent a fehér falak közt, ahol Kossuthék országgyűléseztek öt hónapig. Ferenczy beszélt szakadozottan (...) Utána egy sugár theologus szavalta el az én versemet. Igen jól, intelligenciával, póz nélkül. így még magamnak is tetszett, pedig nem valami jeles vers, még beteg kedéllyel írtam. Hanem aztán kárpótolt mindenért az öreg Tóth József „matheseos-professor"

92 visszaemlékezése, aki kedves zsörtölődéssel, finom humorral mutogatta meg Kossuthnak, Nyárynak és vagy tizenkét képviselőnek a helyét a padokon. Ezeket is jó volna megjelölni. Egypár képviselő is lerándult Pestről. (...) Jött éve csudáknak! A kentauroszok nem a görög mitológia ábrándképei! Élnek ma is! Kulcsár Endre, az én „öreg kuruc", makulátlan magyar beszédű, írású tanárom, ma mutatta meg a hollandus Hevet (Élet) c. folyóiratnak márciusi számát, amelyben egy eleven kentaurosz van lefényképezve! Amsterdam állatkertjének világcsodája. Erős, bozontos fejű, cigányképű, vastag ajkú, roppant kifejlett férfiderék, azután lófolytatás, mint ahogy a régi képekről ismerjük! Mellette kis csikaja vagy gyereke, vagy mije, egészen bárány alakú, keze még nincs, csak két kinövése látszik nála oldalt. Az apja két nyulat szorít hatalmas markával a melléhez. Talán azokkal táplálkozik? Előtte meg labda a földön. Tekintetében valami véghetetlen keserűség. (...) A Hevet azt írja, hogy ez a kentaurosz Dél-Afrikából került Amsterdamba; szerinte dr. Schmitto nevű magyar! ember tenyésztette volna a birtokán. (...) + Kiderült, hogy humbug az egész! 91

A levél kelte: 1907. ápr. 22. 92 Tóth József (1823-1908): kollégiumi tanár.