Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

V. kötet

társaim majd ledűltek a székről, úgy kacagtak. Sokan szájuk elé tették a kezüket, ne lássa az Ur, mennyire mulatnak valakin. Bemutattam az új rendszert, az új rendszer új igazgatóját, Ur Marcit. Hogyan lesi a WC-ből tanárait, diákjait, hogyan hallgatózik az ajtó mögött, hogyan figyelteti György nevű buta szolgájával a legtisztességesebb tanárokat. Bemutattam betűrágását, paragrafus-mámorát és a felsőbbség iránt való vak engedelmességét. „Ez a mai, szeges övvel szorított derekú iskola nemigen lehet a vidámság iskolája. Vidámnak ugyan elég vidám, furcsának is elég furcsa, ha az ember kívülről vagy felülről nézi. Micsoda híreket hallunk az új berendezésről! A mai igazgató nem úr, hanem házmester, folyosó-felügyelő, tanulmányi inspektor és szellemi hóhér. A megszámlálhatatlan rendelet, paragrafus, szabály, utasítás, vissza-utasítás, ellenrendelet, pótrendelet, ellenpótrendelet labirintusában sokszor önmagát csípi nyakon és üti főbe. - Hallottunk róla, hogy sok intézetben magándetektív a szegény igazgató. A WC előcsarnokában, picit nyílt ajtó mögött lapulva hallgatja a folyosón vigyázatlanul beszélgető, vitatkozó tanárokat, diákokat s ha valaki csak egy ungutgesinnt

26 szót mer ejteni: kész a sötét pont. Ez a sötét pont mindig egyegy terhelő adat a tanárok, tanulók bűnlistáján. - Az igazgató kipuhatolja minden tanárja magánéletét: hozzávaló feleséget vett-é el, van-e gyermeke, ha nincs, miért nincs? Biológiai kényszer alatt nyög-e, vagy állam ellen lázadó ormánsági egykés, avagy egyetlenegyse-kés? Jaj neki, ha tudatosan billenti félre a népszaporodás statisztikáját! - Van olyan hír, hogy egy túlontúl lelkiismeretes igazgató: egy induló helyettes tanerőt alsófehérneműjének nem megfelelő színezete miatt büntetésből helyeztetett a végekre. Az új iskola a fiatalokat általában úgy kifacsarja pályájuk elején, mint a citromot; minden belőlük telik ki: irodai segédszemélyzet, légvédelmi háztető-ügyeletes, katonai tornaórák felvigyázója, a tanulók vasárnapi templomba kísérője, órahelyettesítő, színházi jegykezelő, és meteorológiai híreket reggelenként bejelentő. - A tanári szobák, amelyek eddig dolgozótermek és óraközi pihenők voltak, most örök kémfelügyelet alatt állanak, a régi osztrák-cseh policáj rendszer dicsőséges felújításával. Nem hisznek most senkinek egy árva szót sem; összekavarják a nemes búzát a legsemmibb konkollyal. Világháborúban minden poklon átgázolt katonák, tanári civilben, kénytelenek pirulni, mikor arcukra sütik a megszégyenítő paragrafusokat, mint a bagno-beli

27 rabnak a tüzes bilyogot. Lábat adnak a titkon besúgóknak, testvér testvért, apát fiú elad... Milyen ifjúságot nevel ez az iskola? Egyéniségüket elvesztő vagy megtagadó, hízelgő, törtető (stréber), hajlott gerincű, pénzért mindenre kész húszéveseket. Átszivárog lelkükbe felülről a mások ellen áskálódás ösztöne, tekintélytisztelet helyett a muszáj-görnyedés, az egyéniség szabad kibontakozása helyett a szolgai kétlelkű alázat. Emberek, de nem magyarok. Mindenfajta humaniorát és reáliát bemagolnak, de igazán semmit sem tudnak. Elég. A példa fáj.

28 Az új iskola ez." 26 Nem lojális. 27 Gályarabság, száműzetés kényszermunkával, ill. e rabok telepe. 28 „Elég... a példa fáj: (...)" (Arany János: Széchenyi emlékezete.)