Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

felfogásomat, tehetségemet. Ez ám nem kismiska. Ebben a században alig van valamire való magyar író, aki ezt elmondhatná magáról. Most, hogy Kosztolányi Dezső meghalt, jutott ez eszembe. Szegény Kosztolányi: mennyi szecskát összevágott a Hétnek, a Budapesti Naplónak, a Pesti Naplónak, a Pesti Hírlapnak, míg a hét egy napján a maga szíve szerint is szólhatott. Nagyon színeváltó embernek ismertem már fiatalkorában, sokszor fordított köpönyeget a pénzért. Érdekes: míg élt, mindig kálvinistának tudtam. Most, hogy meghalt, derült ki: katolikus volt. Melyik munkája éli túl? - Nem lehet tudni. Talán „A szegény kis gyermek panaszaidnak néhány darabja. Nagy költő volt? Nem lehet mondani. Se nagy nem volt, se kicsi. Finom léleknek mondanám, verseiben is a finomság a legtöbbet érő. Középszerű művésznek tartottam mindig. Most, a halála fölvert szenzációjában, a Pesti Napló csillagos cikkírója - Szabó László - azt írja róla: „Korunknak énszerintem legelső magyar költője."

258 De körülbelül ezt írta Tóth Árpádról is, mikor meghalt. Körülbelül ezt írja Babits Mihályról is, majd ha meghal. Most még él Babits. Elek én is. Költőnek mind a ketten vagyunk olyan, mint Kosztolányi. Ahogy elolvastam róla nemrégen írt írói arcképemet,

259 úgy éreztem: ez tartja fenn lelki mivoltát töretlenül. Persze, a munkái mellett. Ilyen igazat, ilyen szépet nem írtak róla életében. (...) Az új iskolai rend megkétszerezi tanári lekötöttségemet, s idegesen számítgatom: mennyi „irodalmi" időt vesztettem és vesztek. Azonban, átnézve 1936-i termésemet: nem zúgolódhatom. Dolgozom rendíthetetlenül és jókedvvel. Mennél nagyobb a visszaszorított erő, annál vehemensebb a kirobbanása. De azért alig vártam a karácsonyi vakációt. Hozzá még 18 nap! Emberemlékezetem óta nem volt ilyen nagy évvégi szünetünk. Utat engedek az összegyülekezett anyagnak és ömlenek a versek, mint az orgoványi forrás. Két hét sem telik bele, megírok két nagyobb elbeszélő verset; A zengő kastély c. tündérmesémet, és az Összeesküvők humoros adomáját.

260 (Ezt a témát saját ma258 „...korunk én szerintem legelső magyar költője, A szegény kisgyermek panaszai költője, a magyar nyelv legnagyobb művésze." (A szegény kisgyermek. Pesti Napló, 1936. november 5.) 259 Kosztolányi Dezső költészete. Oláh 1932. - Kosztolányi a könyv megjelenésekor reagált Oláh írására: „Most vettem meg a könyvét, s most olvastam el rólam szóló tanulmányát. Bírálatán, kifogásain keresztül is éreztem, hogy mély érdeklődéssel foglalkozott költészetemmel. Az érdeklődés: szeretet. Ez pedig megtisztelő. Köszönöm figyelmét. Rég elröpült, közös diákéveinkre gondoltam, mikor olvastam." (Kosztolányi Dezső O. G.-hoz, 1932. dec. 19. - DIM) 260 Mj.: Oláh 1941.