Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

évszázadról évszázadra visszük és adjuk örök emlékezetüket. Vérüket ontották, hogy országunk omladozó falában összeforrasszák az ingó köveket. Bennünk él­nek tehát, s mi őbennük élünk. Akkor halnak meg igazán, ha mi kiejtettük őket szívünkből - de akkor már mi is halottak vagyunk. A mi szent kötelességünk, hogy emlékük lobogó fáklyáját mi adjuk elsőnek tovább az utánunk következő nemzedék kezébe. Fiúk! Tisztelegjetek. Ezenkívül beszédet mondtam akkor Gyóni Géza emlékére is, de már erre ott­hon elkészültem. 237 Eközben a beszéd közben egy kis diák elszédült - vagy a má­jusi hőségtől, vagy rettentő szavaim hatásától. Úgy vitték ki szegényt, mint egy hősi halottat. A többiek sápadtan néztek utána. Április 14-én kezdett regényemet, a Futó bolondot, augusztus 20-án befejeztem. Ezzel rendben volna a Táltosfiú-trilógia harmadik, új része. Megtartottam az egész regényt végig a reális síkban, nem úgy mint az első kidolgozásnál. így csakugyan hűbb a valósághoz, s a főalak tragikusabb és érthetőbb. Az első részt egyik tanár­társam, Kollwentz Rezső, a nyáron megkezdte fordítani; szeretném Berlinben ki­adatni. Ha nem kapcsolódom be a nyugat-európai világnyelvek fősodrába - el­vesztem. (...) * Három hónap alatt (július, augusztus, szeptember) lefordítottuk D'Annunzio Alcyone (Jégmadár) című verseskötetét. 64 kisebb-nagyobb vers. Jó forma- és nyelv­gyakorlat volt. Tömérdek szóval dolgozik. Talán okkal is. Meglepett a hazaszere­tete. Gyönyörű propagandakönyv vobna magyar fiúk kezében Itália folyóinak, hegyeinek, városainak és tengereinek a megszeretésére. A búcsú (Commiato) című záróverse szinte Arany János-i plasztikájú képekben vonultatja el előttünk a leg­szebb olasz hegyeket, folyókat. Rendkívül bájos képei, jelenetei vannak (Újhold). Verseinek a fölépítése: zenei formákat követ, szimfóniákat, szonátákat és szabá­lyos kis dalokat szerkeszt. Ez a zenei szerkezet is mutatja költészetének belső han­237 „Gyóni Géza háborús költeményei egy szentséges érzésből születtek: az önfeláldo­zás olyan példamutatás, amely ezreket, százezreket, nemzeteket emel föl az elszánás em­berfeletti régiójába. (...) Ha mások mindig gyászunkat siratják: én föl merem emelni sza­vamat az öröm tetőjéig: csonkák, bénák, rongyok, de szabadok vagyunk, függetlenek let­tünk. Magyarország: most már Magyarország. (...) Magyarok! Vigyázzatok: holttesteken járunk. Testvéreink testén emelkedünk a szabadság tiszta tetőjére. Szegény Gyóni Géza, öntudatosan fektette csontjait mielébünk..." (Oláh Gábor: Gyóni Géza. 1932. május 28. ­kézirat - DIM) - Gyóni Géza (1884-1917): költő, újságíró. Erőteljesen hatott rá Ady, majd a háborús propagandaköltészet. Rákosi Jenő mint hazafias költőt állította szembe Adyval.

Next

/
Thumbnails
Contents