Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

Az is különös eset volt, hogy mikor a fizetésemet kérdezték, 299 pengőt mondottam 399 helyett. Miért? Félre akartam vezetni a bíróságot? Szó sem lehet róla. Fizetésem összegét soha nem tudom, mióta reáliskolai tanár vagyok. Ez hihetetlennek tetszik, pedig így van. Mostanában amúgy is annyiszor változott, csökkent és összevonódott a havi fizetésünk, hogy én, aki amúgy sem törődtem a precíz végösszeggel, most egyszerűen bolondot mondtam. Az alapösszeg járt a fejemben, s az csakugyan 300 pengő körül jár a levonásokkal - de biztosan most sem tudom, törvényesen és pénzügyileg mennyi. A lakáspénzt a múlt évig negyedévenként kaptuk előre; 1933-ban hozzácsapták ezt is az alapfizetéshez és így kapok én most havonta 399 pengő 60 s néhány fillért. Ezt a hazugságnak látszó tévedésemet nagyon szégyellem. A főtárgyalásról hazajövet, ahogy átgondoltam a lefolyt négy órát, bukkantam erre a tévedésemre. (A tudat alatt az ösztönös csökkentés minimális határát kereshette megzavart és fáradt, szégyenből szégyenbe hulló szellemem; az önfenntartás és önvédekezés szinte állati ösztöne játszhatta itt velem komisz játékait.) - Rögtön megírtam, korrigáltam levélben a tévedésemet és beküldtem Jeney Sándor tanácselnöknek a törvényszékre. - Hogy ő mit csinál vele, nem tudhatom. De magamat legalább megnyugtatom. Lélektanilag furcsa eset. (...) * Láttam Ady Endrét drámahősnek, a debreceni színpadon. Valami Nagy Dániel nevű névtelen írta.

210 Szakaszokra darabolja az Ady életét, s a Halállal való találkozásait teszi a színmű tengelyévé. Bár, tengelye nincs is, csak úgy csúszik a földön, szánkatalpon. A szerencsétlen, vérbajos embert tünteti föl benne, nem az új költőt és nem a szimbolikus magyart. Csodálatos: egyetlen szép vagy megkapó gondolat nincs benne. Egyetlenegy sem! Irodalom az ilyen? Fenét. Szöveg, sans esprit.

211 - Azért jó volt előadni; megvillant a lehetőség, milyen drámát lehetne Adyról írni, ha nemcsak a vérbajos beteget, a halállal vívó szerencsétlen embert, hanem a költőt és a magyart is felmutatná benne valaki. - Az első előadást végignézte Tisza István két unokája: Kálmán és József is, akik diákok a Kollégiumban. A nagyobbik unta, semmi érzéke az irodalomhoz, vadászni szeret, reális eszű fiú. A kisebbik, József, ellenben rajong Adyért, s borzasztóan élvezte ezt a rossz darabot is. Lesajnálta a bátyját, mikor az fitymálta az egészet: „Á, jobban érdekli ezt az őz segge, mint Ady!" József novellákat is írogat. Egyik tanártársam, Barra György, a nevelőjük. 210 Nagy Dániel: Ady Endre. Bemutató: 1934. április 14. 211 Szellem nélkül.