Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

I. kötet

igazi értelmében. Volt egy kis szeretőm is, aki a hetedik égbe ragadott minden szombaton este. Eltem, oly intenzíven, ahogy soha még. A nagy vakációban, ahelyett, hogy elbújtam volna valami hegyi faluba, nekigyürkőztem egy másik tiszttársammal: a derék Kiss Károly könyvtárszolgával, s megpróbáltam kitisztítani Augias istállóját, vagyis: rendbe hozni a kollégium könyvtárát. Az egészségem egyáltalában nem volt egész, de a munkának valami vad dühe fogott el: s a cselekvés embereképpen tettem-vettem, jöttem-mentem, fúrtam-faragtam nap nap után. Ma is bámulva nézem akkori magamat, s tisztelettel emelem meg kalapomat 1905 előtt.

72 Ferenczy Gyulánál, a könyvtár igazgatójánál laktam ekkor. Szép udvarunk volt, de nagyon sötét kis szobám. (...) Októberben, hála Pestalozzinak, letettem utolsó tanári vizsgámat. Tarsolyomban a kutyabőr, szívemben a felszabadult ifjúság, előttem a mámorító jövő - így jöttem haza Debrecenbe. Most már eszem ágában sem volt, hogy tudományos pályámat továbbfolytassam, s letegyem a doktorátust és az egyetemi magántanári képesítőt; holott ezt várta tőlem mindenki. Eldöntöttem, hogy energiám és képességem oroszlánrészét az irodalomnak szentelem, az aktív irodalomnak. Adieu, egyetemi katedra, szervusz, tudós süveg, én már csak ilyen mezítlábas apostolnak szegődöm. A sikerek napja pedig fölkelt és sütötte konok fejemet. Október havában szereztem tanári oklevelet, október havában nyertem meg Lilla c. vígjátékommal a Zilahy Gyula ezerkoronás pályadíjának a felét. (...) 72 Az 1905-ös évhez: „A debreceni nagykönyvtár, tízesztendős porlepte duplum állományát rendezem négy akadémistával, szívom isteni aromáját az Augias istállójabeli foglalatosságnak. Majd Schopenhauer egyént tagadó rossz filozófiáját buzgalom alá és viaskodom a nagy ércfejű Hume-val. Szomjatag lelkemet itatom az ó-szövetség zordon, de ragyogó tengerének vizéből és verem és rontom-bontom a rongy filiszteusokat Sámson oroszlánt meggyalázó öklivel. Majd a szűzi holdat bámulom távcsövön. (...) Majd bevetem magam a debreceni kisvárosi élet utcazajába és szemtelen mefisztósággal kerítem lelkemmel érzékeim számára a testesebb, ringóbb csípejű Gretcheneket. Majd odahaza Kar utcán, édesanyámnak magyarázom, hogy költői tehetségemet csak tőle örökölhettem. (...) Azután tejet és bikszádi vizet iszom, meggyet eszem! Kipányvázott bajuszomat széjjel sodorgatom. (...) Modern, I felvonásos színművet írok, küldöm Pestre, ahol Márkus úr és Gulyás Jóska lelkendezve fogadják, s fejemre nyomják a »magyar Hauptmann« nevezet ingyen csörgősipkáját. A Thália-társaság számára sláger darab lesz - mondják ők. És ezen kívül készülök pedagógiai vizsgámra..." (O. G. Juhász Gyulához, 1905. júl. 25. DIM) - A Thália Társaság számára írt darabról: „A huszadik századi modern életnek egyik kiáltó és rendezetlen betegségét érintem drámámban: a pénz iszonyatos hatalmát." (O. G. Juhász Gyulához, 1905. aug. 2. - DIM) „A bpesti munkások Intim Színháza elfogadta előadásra A pénz c. 1 felvonásosomat. Ha megtudom előadása napját, írok neked: rándulj le Pestre, közel van hozzád, s tapsolj Nekem." (O. G. Bodor Aladárhoz, 1907. szept. 6. TtREK) Oláh darabja nem került színre a Tháliában, hogy az Intim Színházban bemutatták-e, nem tudni.