Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
IV. kötet
tulok. A diabétesz mind a harminckét fogával marja a testemet. Olyan sovány vagyok, mint a cigány lova. Na, de hogy (...) barátom szatírrá vedlett volna! Hihetetlen. A jövendőm most irtózatos képekben áll előttem. Egy tanáromnak az elzüllött fiát látom: H. Nagy Jenőt, aki alkoholtól delíriumosan, rongyos ruhában, mint a Gorkij Maxim „Éjjeli menedékhely"-ének lealjasult bárója, jár-kel az utcán, zörget be a barátaihoz, ismerőseihez, hozzám is, hogy egy pengőt vagy húsz fillért kikunyoráljon - és eligya. Mert elissza. Állást sehol sem kap, legalább azt mondja és a vasúti várótermekben alussza át az éjszakát... A kommunizmus züllesztette le ennyire... Ha engem elítélnek, s elzárnak... sőt, még azután kivetik rám annak az aljas nőnek az „erkölcsi" kártérítését, ahogy hallom: 10 000 pengőt is... borzalom... mivé leszek. Havi 300 pengős tanári fizetésemmel... 1/7 házbirtokommal. Elárvereznek mindent a fejem fölül, elkótyavetyélik a bútoraimat, könyvszekrényeimet, talán a könyveimet is. Minden nélkül maradok ezen a világon. Sőt talán a tanári állásomtól is megfosztanak, se nyugdíjam, se semmim; ha lenne is: előre rátenné kezét az „igazságos" törvény. Na, Magyarország, ha ilyen marha paragrafusokkal véded az igazi női becsületet, hogy a ringyókat is egybeöleled a nemes családanyákkal - akkor megérdemelted, hogy olyan legyen a társadalmad, mint amilyen. Festett koporsó. A főigazgatóm írt, Pesten van: föl nem függesztenek az állásomtól, nem követtem el semmi aljas bűnt, megvárják az ítélet végét. Az ügy eldőltéig szabadságolnak. Ez is valami. - Úgy rebesgetik: ha megszégyenítő lesz az ítélet, elvesztem az állásomat is. Akkor miből fizetem az „erkölcsi kártérítést"? A nyugdíjamat talán nem veszik el - a nyugdíjat pedig nem lehet lefoglalni. Baja Miska azt ajánlotta: adjam el neki a házrészemet. Úgyis tartozom neki; mert tőle és Csikesz Sándortól kértem kölcsön a verseskönyvem nyomatási költségét. A házrészem megér vagy 2000 pengőt. De azután másképpen határoztunk: az ellenfél ügyvédje, Lévay, nagyon feni fogát erre a házrészemre: elárverezteti a fejem felől az ügyvédi honoráriuma fejében. Reszkessek. Erre támadt Bajának az az ötlete: tábláztassuk rá a házrészemre azt a 2000 pengőt, amellyel neki tartozom; legalább a sóvár advocatus diaboli 173 kemény kőbe fog harapni. Rá is tábláztattuk. - Árverezés esetén - ígérte Baja - majd a barátaim megveszik és visszaadják nekem. Ez szép és regényes; nem tudom: alkalomadtán valóra válik-e. Az én ügyvédemnek, a vers- és drámaíró Fényes Jenőnek az az alapfölfogása, hogy ki kell békülni, ki kell egyezkedni. Csakhogy Daán I. éppen ezt nem akar. Neki bírói ítélet kell, mert az én elítéltetésem és megbüntetésem negatív bizonyíték az ő ártatlanságára vagy korrektségére. És bizonyosan remél pénzbeli kárpótlást is, mert erre is alapot ad neki az én elítéltetésem. - Azt mondják: őrjöng odahaza. Hisztérikus bestia. Fényes ügyvéd vagy háromheti lecsillapodási idő múltán elment Daán Ilonához. Amint a nő meglátta benne az ellenfele ügyvédjét, oly rosszul lett, hogy FéAz ördög ügyvédje.
