Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

sével kezdem és az elrabolt országrészek visszavívásával végzem. Tíz szakaszból áll, drámai korkép. Úgy gondolom, nemcsak 1240-ből lehet történelmi tárgyakat venni, hanem a tegnapból is, ha olyan idők hallgatnak a hátunk mögött, mint az 1914 óta lezajlottak. És hiába, a kortárs mégis csak legtöbbet lát a „nagy idők" kis polgári rugóiból, márpedig ezek a rejtett rugók mozgatják az országos, sőt európai eseményeket is. Nem írom alá, hogy 1914-1932 idejét száz év múlva jobban drámába lehet sűríteni, mint most, 1932-ben. Ezek csak olyan esztétikai előítéletek, mint a régi francia dráma „vértilalma" , tárgytávolsága és hármas egysége. Ahogy a kommunizmust vagy a fehérterrort színpadra viszem egy-egy szakaszban: olyan hű, tehát olyan érdekes, hogy későbbi korok írójának forrás-csemege lesz. Én még hallom ezeket a napokat, s a hangot is beleviszem a cselekménybe. Életíze van nálam a mondásoknak is, a figuráknak is. Egy szó mint száz: ilyen drámai kort nem lehet emlékiratokba préselni, mint a hervadt rózsákat; ezeknek élő hangot kell adni, hadd rádiózzanak a boldogabb jövőbe, s hadd szörnyűködjenek utódaink, hogy mi voltunk azok, akik tízmillió halottal zártuk az ötéves világmészárlást; és 12 év alatt százhúszszor változtattunk életpályát, mert megtanultuk az amerikaiaktól, hogy: a munka nem szégyen. - És, végül, jólesik a lelkemnek egy kis jövőbe pillantás, egy kis anticipáció: Trianon fekete korlátait már most ledöntöm és élvezem Erdély, Észak-Magyarország felszabadítását, mintha magam is aktívan részt vennék benne. Az sem utolsó gondolat, hogy esetleg beválik... (...) A nagy titok kipattant! Lord Rothermere-nek csakugyan felajánlották a magyar trónt. Mikor Rákosi Jenő kint járt Skóciában, azért kereste föl a lordot, hogy rábírja a korona vállalására. Rothermere most egy cikkben leplezi le ezt a magyar királyfogást, s azt mondja: azért nem vállalta el a jelölést, mert: „Bármennyire meghatott is engem az a megtiszteltetés, amit magyar barátaim számomra terveztek, hogy ti. nevemet hozzák előtérbe Európa legősibb királyi trónjának betöltésénél, én nem tartottam a magyar nemzet érdekei szempontjából megfelelőnek, hogy egy idegent válasszon meg királynak, ne pedig valakit saját hazafiai vagy régi dinasztiájának tagjai közül."

136 Elég rosszul tette. Vajon nem idegenebb nekünk ma is egy Habsburg, mint egy angol lord? 136 Rákosi Jenő 1928 júliusában járt Angliában, s tíz napot töltött Rothermerével Skóciában. A Pesti Hírlap augusztus 5-i számában, Lord Rothermere című cikkében számolt be útjáról. 1928 októberében egy bécsi lap arról adott hírt, hogy Rákosi Jenő a lord fiának szánta volna a magyar koronát. Rákosi október 24-i Harmsworth királysága című vezércikkében ostoba koholmánynak nevezte a híresztelést.